VideóA PécsTV videója Keresés a honlapon: |
Hekl Krisztina: Jó utat, Páter! – Kollázs Farkas Molnár Péter szövegeiből
Jó utat, Páter!
Vannak soha meg nem érkező vonatok. Helyjegy, pótjegy nem szükséges. Ha menettérti jegyet kérsz, a pénztáros nem szól, csak rád néz, megcsóválja a fejét és legyint. A soha meg nem érkező vonatok mindig a pályaudvar legtávolabbi, legrejtettebb peronjáról indulnak. A peron mindig huzatos, poros, itt nem állnak soha egymásba kapaszkodó, búcsúzó párok, csak fáradt, magányos utazók. A kocsik kopottak, a fülkék por- és füstszagúak. Az ablakok homályosak. Miért tisztítaná őket bárki is? Hiszen, ha a soha meg nem érkező vonat elindul, az utazók nem kifelé, hanem befelé bámulnak. Magukba néznek.
Bár Istennek határozott tervei voltak, Páter vonata mégsem érkezett meg.
Aznap este a város lakói az eget vizsgálták hitetlenkedve. Mintha valami jelre vártak volna, megerősítő bizonyosságra. Az élet megállt, a forgalom is elcsendesedett, mintha a város piros lámpát kapott volna az idő egy forgalmas kereszteződésében. Csend volt. Matt-szürke, ónszínű, süket csend. Nem látszottak a szemközti ház ablakai, a barátságos, meleg lámpafény, sem kékes vibrálás ott, ahol tévét néznek. Nem hallatszott a forgalom zaja.
Azt mondják, minden ember, aki születik, meghal. Élete során minden ember kétszer magányos igazán. Születésekor, s halála pillanatában. Mindegy, hányan állnak halálos ágya mellett. Mert mindenki magának hal meg.
Egyedül utazott. Nézte a szürke házakat, ahogy elsuhannak a töltés mellett. Közben arra gondolt, micsoda bolond is az ember. Örökké cselekvéssel próbálja elleplezni önnön tehetetlenségét. Vergődik és küszködik egész életében. Még akkor is, amikor megszürkül, kifakul, elkopik az élete. Hátradőlt a kényelmes ülésben és lehunyta a szemét, örökre.
Jó utat, Páter, vigyázz magadra! Ha legközelebb találkozunk, ismét beszélgetünk.
Megjelent: 2020-08-23 06:00:00
|
