Videó

A PécsTV videója




Keresés a honlapon:


Dinók Zoltán: Áron és Angéla

 

 

 

 

Áron és Angéla



Áron és Angéla a park füves részén feküdtek. Jó kedvük volt. Fiatalok és amennyire lehet egészségesek voltak. Néha-néha csókolóztak. Angéla füvet vett a szájába. Áron gondolatai azonban elkalandoztak. Angéla észrevette.

Mi baj van? – kérdezte.

A szüleim. Izé…

Mi van velük?

Kikészítenek teljesen.

Angéla sóhajtott. Megtört a jókedve.

Mivel készítenek ki? – kérdezte Angéla.

Mellettük nincs magánéletem.

Most ez mi? Amit most csinálunk, mi ha nem magánélet?

Igazad van. De azért önálló nem tudok lenni. Érted?

Értem. De ez nem a világvége. Örülj, hogy egészséges vagy!

Megint igazad van! De azért összehasonlíthatnám magam jobb sorsúakkal is! – mondta Áron.

De rosszabb sorsúakkal is! – mondta Angéla.

Áron hallgatott. Ő is egy fűszálat tett a szájába. Majd a kék eget bámulta s úgy érezte magát, mintha barátnője mellette sem lenne. Angéla ezt szintén megérezte.

Hol jár az eszed megint? – kérdezte.

Nem tudom, hogy van e értelme boldogtalanul élni?

A lány először hallgatott, aztán megkérdezte:

Miért vagy te boldogtalan?

Mert mégse érzem jól magam a bőrömben.

Valami bajod van?

Néha az idegeim felforrnak, ez tény.

De azért jól vagy, nem?

Igen. Jól vagyok. Csak tényleg sok a gondom.

Hát… Most már látom.

Gyere, menjünk be a közeli presszóba. – mondta Áron.

Oké. Bár olyan kellemes itt…

Gyere már…

Felkeltek s mentek a presszóba, amely az erdős terület mellett volt. Áron egy sört rendelt. Angéla meg egy pohár hideg kólát. Beszélgettek tovább, de Áron egyre több sört rendelt. Angéla ezt nem jó szemmel nézte, de Áron már részeg is lett. Már oda se figyelt barátnője szavaira.

Te részeg lettél? – kérdezi Angéla a sok sör után.

Igen. Sajnos. De ne haragudj.

Nem haragszom. – sóhajtott egy nagyot Angéla.

J ó. Most már mehetünk innen. Majd én fizetek mindent.

Oké.

S Áron a pincérnek kifizetett mindent. Majd elindultak hazafelé. Mindketten a szüleikhez. Angéla jóban volt a szüleivel. Ő csendes, kiegyensúlyozott lány volt. Negyedéves joghallgató. Áron meg a közgazdaságit fejezte be, de már dolgozik. Holnap is fog. Mikor elváltak, Áron búcsúzott:

Majd hétvégén újra látjuk egymást! – mondta Áron.

Oké. – mondta a lány megint. De kijózanodtál már?

Alakul a részegség. De egyre jobban vagyok.

Na, józanodj ki, aztán fel a fejjel!

Jó! – mosolyodott el Áron.

Szia! – mondta a lány

Szia! – mondta a fiatal legény.

S mentek haza. Áron hazaérve csak az anyját találta otthon.

Apa hol van?

Az ivóban. Miattad. Állandóan csavarogsz. Ő szerinte.

Áronnak ez rosszul esett. Hazajön s máris a gondok veszik körül… Bement a kisszobába s olvasni kezdett. Hamarosan megjött az apa, Sanyi is.

Itthon van Áron?

Igen. Már itthon. – mondta Anna.

Bement a kisszobába. Áron már éppen aludt. Apja magára hagyta. Annának azt mondta:

Már megint a barátnőjével volt?

Azt hiszem igen.

A főnökei meg panaszkodnak.

Ne bántsd őt! – kérte Anna.

Bántja a fene! – mondta Sanyi.

Hát nem azt csinálod?

Nem! – s azzal magára hagyta nejét.

Mikor felkelt Áron, kiment a konyhába rágyújtani. Anyja mosogatott.

Apu hol van?

A nagyszobában. Most ő aludt el.

Jobb is. – mondta Áron.

Majd beszélni akar veled! – mondta Anna.

Jó, egyébként én is. – mondta Áron.

Majd a fiatalember lement a ház előtti padra. Ott gondolkodott magában, miközben apja már ébren leste az ablakból s kicsit még el is szégyellte magát…





  
  

Megjelent: 2020-06-06 19:15:00

 

Dinók Zoltán (Kecskemét, 1981) író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.