Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Horváth János: Sodródás

 

 

 

Sodródás

 

Csak sodródunk. Nincs konkrét cél, hacsak az életben maradás puszta lehetősége nem lehet az. Sovány vigasz. Átlépem a pocsolyákat, vagy kerülöm, ha kell, nem úgy, mint gyerekkoromban. Mi adja az élet savát-borsát, kvintesszenciáját? Egyesek szerint a munkában való kiteljesedés öröme. Nem hiszem. Mert ha komolyan veszed a dolgodat, az nem munka lesz, hanem életforma. A munka csak azoknak fontos, akik tehetségtelenségüknél fogva másra nem alkalmasak. Ezzel nem a munkát becsülöm le, csak azokat értékelem, akik munkatevékenységnek tekintik például, a pedagógus hívatást, pedig, tisztában vagyok vele, milyen erőfeszítésekkel jár jó pedagógusnak lenni.

Minden hígul. Szinte bűn az erkölcsös élet. Ilyen értelemben persze, bűn az erkölcstelen is, de legalább hasznos. Ha a bűnöst nem tántorítja el a megvetés, akkor nem is bűn, amit tesz. Ma nyíltan felvállalhatod tetteidet, ha azok túllépik az emberi együttélés normái szerinti kereteket. Parolázhatsz kormányfőkkel, és ott töltöd jogerős börtönbüntetésedet, ahol neked kellemesebb. A tudás már nem számít, akárcsak régen, amikor egyszerű, kétkezi munkás igazgathatott gyárakat, és vezethetett egy országot is, akár. A tudás nem azonos azzal a tapasztalattal, amit megszereztél, és használsz nap, mint nap, a tudás kreativitás, valami új megteremtése, amit átadni érdemes a következő generációknak.

Mit kaptak tőlünk? Ezt, amit most látsz, ha körül nézel. Nincs kompromisszum, nincs magyarázat. Olyanná válnak, mint mi, és csodálkozunk, hogy nem mozdulunk, egy tapodtat sem, csak sodródunk, mert ez a legkényelmesebb. Tudni, hogy nem tehetünk semmit, és továbbadni, hogy ez van, ezt a terhet kell magunkkal vinni a sodrásba. Hivatkozunk a biztonságra, és hogy a szomszéd mit szól, ha meglátja, nincs kint a székely zászló a nemzeti ünnepeken. Egyre jobban besszükül a tér, amit betöltünk, és magunkba zárunk mindent, amit át kellene adnunk. Felül kell bírálni a korábbi közhelyeinket, és másikat kell alkotni helyettük. A tudás hatalom, mondták őseink, és elhittük nekik. Hitelesek voltak, mert az úgy volt, ahogy mondták, nem kellett csodálkozó szemekkel nézni rájuk, közöttünk jártak. Ma a hatalomhoz nem kell tudás, a műveltség felesleges rossz.

Sodródunk, mert nem tudunk mit kitalálni. Érvek nincsenek. Annyira nevetséges, amit mondanak, és mégis, komolyan vesszük, de szavakat nem találunk, mert erre nincsenek szavak. Már nincsenek. Egyetlen kiút van ebből az őrületből, ha a sodródás helyett gondolkodunk. és cselekszünk. Csak a tettek jelezhetik, hogy mi még élni akarunk, és másképpen. Bárhogy máshogy, csak így nem.

 

 

  
  

Megjelent: 2020-04-16 18:00:00

 

Horváth János (Budapest, 1952)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.