VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
M. Szlávik Tünde: Össztánc a gardróbban
A férfiinget a gallérjánál és a kézelőjénél kell megragadni. Enyhén megrázzuk, kissé kétfelé széthúzzuk, bal kéz föllendít, kis libbenő mozdulattal a deszkára helyezzük a textilt. Bal a hónaljon betámaszt, jobb tenyerünkkel végigsimítunk az ujjon balról jobbra és fel, majd jöhet a vasaló, ellenkező irányból, határozott mozdulattal irányítva hegyes orrát a vállak felé. Balunk közben gyengéden végigsimít a mellrészen, előre ránctalanít. Gallérgombnál, hónaljnál megcsippentve a vasalt ujjat átlendítjük, lelógatjuk a deszkán, majd jobb kéz fogást vált, céltudatosan, ám gyengéden kezek balra, majd jobbra lendítik a ruhadarabot, s íme, itt fekszik előttünk az ing gombos szárnya. Igazításkor a bal térd berogyaszt, a jobb egyenes, gerinc enyhén előredől. A tangós mozdulatokat csak a gombok közötti kis vasalóhegyes bökdösős közjáték zavarja meg. Ha a műveletet megismételtük a másik ujjal, szárnnyal, a háta levasalása már maga a lendületes pörgés, ami után a fejek ide-oda rántásának a gallér kisimítása felel meg. Szeretek vasalni. Ez az én táncom. A pörgős szoknya vasalása valóságos keringő, a pólóké twist, a fiúnadrágoké csacsacsa. A gyerekruhák szteppje sajnos már a múlté. Egyedül az élvasalást kívánó öltönynadrágok megmunkálása során érzem magam éppen megpofozott tiroli táncosnak, de ritkán járunk gálában. Nem vagyok én a háziasszonyok gyöngye, egyszerűen szeretem a szép kézmozdulatokat, és a vasalás sok évtizedes beidegződött rutinja harmonikus mozgással jár. Elvonulok a gardrób csöndes magányába, mégsem érzem magam egyedül. Mintha szempárok tucatjainak kereszttüzében zajlana a ráncok tánca, ügyelek minden lendítésre forgatásra, bedöntésre. Tánc ez a javából! Kamaszlányként a nagyszobában, az étkezőasztalon vasaltam, amit szertartásosan előbb vastag, merev vasalóruhával, majd szép tiszta lepedővel borítottam le. Kiszolgált babakádban a benedvesített ruhák, félkörben a székek kézközelben, hogy kinek-kinek egy stószban gyűljenek a holmijai. Édesapám ingeire különös gondot kellett fordítanom, mert nem csupán a vasalás számított, de a hajtogatás is, ő ugyanis nem vállfán tárolta az igeit, hanem bent a szekrényben. Azt szerette, ha látszik rajtuk a hajtás éle. Persze szép, szabályos négyzetes alakzatban, nem ám úgy, mint a kiszáradt, megrepedt föld mintázata. Hej, mennyit sírtam, mire megtanultam... Sokan voltunk, sokáig tartott a vasalás, kellett valami, ami segít a monotónia tűrésében. Így jött a belső tánc. Nem szólt hozzá zene, én sem énekeltem, csak a mozdulatok lüktettek. Kasztanyetta csattogott, szoknya lebbent nyakba, a kis táncosnő körbe piruettezte a rendíthetetlen ólomkatonát, Mojszejevék bokorugró-lábkirúgó forgásokkal simára taposták az ágyneműt...Hát, így... A nagyasztal után nehezen szoktam meg a mozdulatokat lekorlátozó vasalódeszkát. Mintha a végtelen orosz sztyeppéről száműztek volna egy hokedlire. Na jó, ezek nem összemérhető dolgok, de akkor is nehezen találtam magamra. Ráadásul tánc helyett tanulásra kellett használnom a vasalóidőt – remek módszer, csak fel kell ragasztani szemmagasságba a papírokat. Igaz, a bilabiális-labiodentális-dentialveoláris hangok és társaik bemagolása közben elkövettem néhány csak újramosással eltüntethető ráncot, de lediplomáztam, s később a nyelvvizsgára négy hónap alatt vasaltam ki magam. Vasaltam reggel négytől hatig, majd este hattól tízig, már a vasalhatatlant is háromszor kivasaltam, végül elájultam, de megcsináltam. Azóta ismét jönnének a gyönyörűséges mozdulatsorok, csak van egy konkrét biológiai akadály: a macska. Lendítek – ő ugrik, simítok – alul hintázik, lerántja a blúzom, az üres deszkát tapogatom. A ruhát felkupacolom a deszkára, vasalt részét vállamon egyensúlyozom – Boci lelkesen rágja a lelógó zsinórt. Ez már a Van máásiiiíííík! bohóctréfára emlékeztet, csak éppen hangszerek helyett újabb és újabb ötleteket húz elő abból a konok buksi fejéből. Nem alkuszik, nem lehet még tonhalas cilókonzervvel sem lekenyerezni. Ha bezárkózom, szétkarmolja az ajtót. Rongyot lógatok a kilincsről, unottan ásít. Reggel hatkor indul a gardróbba, mert tudja, hogy ott akkor kezdődik az össztánc. Megfogom a férfiinget a gallérjánál és a kézelőjénél...
Megjelent: 2014-08-06 18:04:31
|
