VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
N. Czirok Ferenc: A nulladik szoba
A nulladik szoba
Nyúlánk, sovány férfi volt. Az éjszaka folyamán mentőkocsi szállította egyik vidéki kórházból a Klinikára. Reggel, amikor visszanyerte eszméletét, megszólalt. A többi beteg azt gondolta, lázálmában beszél. – Simon Bárdi vagyok, születtem 1957-ben Bácsteleken. Ha értesíteni szeretne valakit a helyzetemről, akkor kérem, hívja a lelki- és mozgássérültek földvári otthonának főgondnokát! A szobatársak megilletődve hallgatták. Simon szavai mintha az ágyhoz kötözték volna őket. Néhány perc elteltével Vladimir felkelt a szomszédos ágyról, és Simonhoz lépett. – Üdvözlünk, Simon, a nulladik szobában! – kezdte, majd így folytatta: – Félre ne érts, de kérlek, húzd magadra a takarót, ugyanis nyitva vannak az ablakok és friss, de hűvös levegő áramlik be, ami árthat neked! Simon ismét beszélni kezdett, ám most senki sem értette. – Nincs ereje – mondta Vladimir és betakarta a férfi félig meztelen testét. Percek múlva már hallani lehetett Simon hörgéssel vegyült horkolását. Délután, a látogatási idő alatt, Simon nővére elmesélte Vladimirnak, hogy öccsét kamaszkora óta egy szociális otthonban gondozzák, s hogy a helyi kórházban nem tudtak rajta segíteni. A nővérnek még nem volt alkalma beszélni az itteni orvosokkal, de ő tüdőgyulladásra gyanakszik. Délelőtt, eszméletlen állapotban még egy beteg érkezett, felesége és az átvételt biztosító ápolók kíséretében. A beteg markáns arcú férfi volt. Tekintetéből ítélve katonatiszt lehetett, ám valódi hivatására később sem derült fény. Annyi bizonyos volt, hogy egyetemi végzettségű. Ezt a felesége közölte a szobában, amikor az ápolók és a betegtársak is arra panaszkodtak, hogy a férfi senkivel sem hajlandó szóba állni, csak káromkodik, mindent eldob magától és a szemében gyűlölet ég. – Nem rossz ember ő, intelligens, egyetemet végzett. – Sajnálom, asszonyom – válaszolt a hatalmas termetű ápolónő –, miután minden csövet és kábelt kitépett, le kellett kötöznünk!
Vladimir másnap is gondoskodott Simonról. Ő lábon járó beteg volt, köröm nagyságú tumorral a tüdején. Ha Simon kérte, kásás ebédjét kanalanként adagolta a szájába. Utána vízzel, vagy rostos üdítővel itatta. Simont az ápolók is kedvelték, habár nem sok idejük jutott a számára.
Harmadnapon délelőtt egy fiatal, mindig vidám ápolónő jött be visszahelyezni az oxigénmaszkot a markáns arcú férfire, melyet az már számtalanszor letépett magáról. De a beteg most is letépte és ledobta a padlóra, közben azt kiabálta: – Megfizetsz ezért! A fiatal ápolónő kínos mosollyal, szomorúan tekintett vissza rá és szinte suttogta: – Most dobod el magadtól az életet.
Simon Bárdi azon a napon délután, amikor nővére még három nő és egy férfi társaságában látogatóba érkezett, arra kérte őket, bocsássanak meg neki. – Ugyan, testvér, te az égvilágon senkinek sem vétettél! – Nővérem, kérlek, mondd meg Vladimirnak is, meg a másik két betegnek, akik inni adtak nekem!
Az ötödik napon, vacsora után a hatalmas termetű ápolónő lépett elsőként a szobába. – Simon Bárdi, felülni! – vezényelte. – Tudom, egyedül nem megy, ezért én segítek neked és te segítesz nekem! Látod, megy ez. Száját kinyitja! Úgy. Ki kell takarítani az ételmaradékot, mivel nem nyelsz le mindent rendesen. Jobb oldal, bal oldal, a nyelved alatt is. Most vizet iszik, köhög és köp! Jól csinálod, na még egyszer! Iszik, köhög és köp. – Nézd csak, Daniella ! – szólt kolléganőjéhez. – Amit Simonnak mondok, azt a másik kómás is csinálja! Hívd ide Richárdot, hadd segítsen! Richárd széles vállú, erős, fiatal ápoló volt. Pillanatok alatt félig ülő helyzetbe emelte a markáns arcú férfit. Ekkor a termetes ápolónő újra vezényelt: – Iszik, köhög, köp! – Figyeled? Működik a duó! Nézd, mennyi maradékot és váladékot kiköhögtek. Na még egyszer!Iszik, köhög, köp! Így, most reggelig kibírják.
A hatodik napon, reggeli után Simon Bárdi lelke elhagyta a nulladik szobát. Az ápolónők tették a dolgukat. – Maguk kimehetnek a folyosóra – mondták a többi betegnek –, amíg ezt elrendezzük! Tizenkét óra után a markáns arcú férfi is távozott. Az ápolónők ismét tették a dolgukat.
Azon a délutánon a nulladik szoba ideglenes lakói nem szóltak egymáshoz. Vacsora után egyikük, talán azért, hogy feloldja kissé a döbbenet okozta némaságot, megkérdezte: – Tudjátok, hogy a tarot kártyában a joker száma a nulla? Jelentése pedig, hogy minden lehetséges! – Simon Bárdi tudta – szólt Vladimir –, érezte, hogy meg fog halni. El is búcsúzott. A többiek némán bólogattak. Azután egyikük kinyitotta az ablakot és hosszan szívta magába a friss hegyi levegőt. Amikor becsukta, azt mondta: – A másikért, a démonért nem kár.
Megjelent: 2019-11-25 18:00:00
|
