Videó

A tegnap.ma videója




Keresés a honlapon:


Csengődi Péter: Örült egy hely!

 

 

 

 

 

Őrült egy hely!



Egy férfi állásajánlatot kapott az őrültek házában. Még mielőtt bármilyen szerződést aláírtak volna meghívták egy napra, hogy ismerkedjen a hellyel, és meglássák, képes lesz-e megbirkózni a feladattal.

Míg a férfi várakozott, egy zöld pólós fickó az órát nézte, és folyamatosan szövegelt:

– 57… 58… 59… jaj ne! 1… 2… 3… 4…

Csak figyelte egy ideig.

– 33… 34… 35…

Végül gondolta, csak megkérdezi:

– Uram, jól van? Nincs szüksége valamire?

– 45… 46…

– Tessék?

– 58… 59… jaj ne! 1… 2…

– Uram, minden rendben? – kérdezte most már hangosabban.

– Talán! – válaszolt végül a zöld pólós férfi. – Attól függ, mit ért az alatt, hogy minden rendben.

– Hát, hogy… Hogy jól van-e?

– Nem, nem vagyok jól, de ez így van rendben. Te jó ég! Már 46! 47… 48…

– Ne haragudjon, de mit csinál?

– Számolom a perceket.

– Miért?

– Folyton olyan gyorsan múlik az idő! Sosincs semmire elég időm.

– Senkinek sincs elég ideje. Miért nem próbál lazítani egy kicsit? Miért nem csinál valami szórakoztatót?

– Jaj, azt nem lehet! Ha jól érzem magam, csak úgy repül az idő! Így is alig van…

– De így meg elvesztegeti!

– N… ne is figyeljen rá! N… nem ő tehet róla – szólalt meg mellettük egy piros pulóveres alak. – A kormány! A kormány tehet mindenről!

– Hogy mondja?

– A kormány… a kormány pusztít. Mindenkit. Mindannyiunkat. Mérgezik a vizet. Mérgezik a húst. Lopják az időt.

– Lopják… az időt? – kérdezett vissza a férfi.

Közben egy nő felállt, éles hangon sikoltott egyet, majd visszaült, mintha minden rendben lett volna.

– Igen. A kormány. 2008 óta. Építettek egy gépet. Sugároz. Megrövidíti a másodperceket. Hogy az emberek többet dolgozzanak. N… ne legyen idejük szervezkedni.

– Ne is hallgasson rá! – szólt át a szemközti padról egy középkorú hölgy. – Állandóan badarságokat beszél. Ez csak a gyíkemberek propagandája. Csak úgy, mint a Biblia, meg hogy a föld gömbölyű.

A férfi gondolkodott egy kicsit, majd a zöld pólóshoz szólt.

– Uram, megnyugtatná, ha egy kicsit számolnám a perceket ön helyett?

– Hogy mondja? … 59… jaj! …

– Ha egy ideig számolnám maga helyett a perceket, addig pihenhetne. Jó ez így?

– Igen, igen, azt hiszem. 12… 13… 14… tessék, figyelje az órát, lépjen be velem… 20… 21…

– 22… 23… 24… – mondták egyszerre.

– 25… 26… 27… – már csak egyedül sorolta.

Közben a zöld pólós férfi hátra dőlt a székben, és egy jó nagyot fújt. A férfi mosolygott, örült, hogy legalább egy percre könnyebbséget sikerült szereznie neki.

Közben megjött a főápoló, és nyugodt hangon mindenkit utasított.

– Géza, üljön kérem vissza a helyére, mert a kormány állva magát jobban meg tudja figyelni. Kálmán, kezdjen újra számolni, mert szükségem van a fiatalemberre. Maga meg jöjjön velem, körbevezetem az épületben.

Miközben az ápoló nyitotta az ajtót, a távolból hallatszott a számolás és egy újabb sikoltás a nőtől.

– Fura, hogy itt mik vannak!

– Meghiszem azt! – értett egyet az ápoló. – De ők csak a látogatók voltak.

 

 

  
  

Megjelent: 2019-10-18 18:00:00

 

Csengődi Péter (1983) szoftverfejlesztő, író, költő, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat egyik alapítója.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.