VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Pepe Canalejo: CsomagtarTour – részlet (Pilizota Szandra)
Pepe Canalejo: CsomagtarTourrészlet A szeméthegy purgyékat szült. Szurtosan, fél pucéran és futósan pottyantak a világra. A húgysárga bogárhátú után vetették magukat. Belekapaszkodtak az autó ajtajába. Tokostul tépték ki. A sofőrnek – Paquitónak – annyira tetszett ez a vehemens szeretetnyilvánítás, hogy elfelejtett a fékezni. Csaknem elgázolt egy kövér kisfiút. Ramón rántotta el a kormányt. A csotrogány belefúródott a különféle háztartási hulladékok elegyébe. – Mars hazafelé, a kú’va anyátok’! – oszlatta Ramón vurlyalása a tömeget. – A műsó’nak vége! Három kisfiú sivalkodva rontott be abba a barlangi putriba, aminek a bejáratát pingvines függöny takarta: – Anyú! Anyú! Meggyött az apú! Odabenn vágni lehetett a füstöt. Középen egy nagy, rossz matrac terpeszkedett rajta a cigányasszonyokkal. Bagóztak. Az egyik sovány volt. A másik éppen vágásra érett. Búlera – Paquito neje – és Chulla – Ramón hites párja -, a legjobb barátnők és szomszédok. Búlera felpattant. Kérdőn meredt a gyerekekre. Chulla nehézkesen ült fel. – Anyú! Itte’ vannak! Apú meg a Ramón! – Nem sű’ le a bő’ a képükről! Hozzák nekünk a madridi kú’vák lapostetűit? – zsörtölődött Búlera. – Aszt ke’ nekik adni, amit é’deme’nek! – a bosszú perverz öröme lobbant a kövér nő fekete szemeiben: a megtestesült pokol. Ramón és Paquito már adott. Cukorkákat szórtak szét a purgyéknak. Az lelki üdv olcsó és édes. Glóriája pedig nincsen. Csak kendó botja Búlera és Chulla szoknyájának ráncai között. – Mit végesztetek? – mosolyogtak furcsán a nők. – A kuzin egy sóher dög! De ahó’ sze’elem va’, otta’ minde’ va’, men tronga! – pufogtatta Ramón a hamis közhelyet. – Nincse’ lé?! – horkantott Chulla, mire a férje hátrálni kezdett: megpillantotta az eldugott botokat. – Há’…. – E’basztátok a luvnyákra! – fojtotta Búlera a szánalmas makogást Paquitóba. – Nem vó’t semmi! – Akkó’ mos’ lesz! – a botok őrült szamuráj táncban törtek ki a derekukon. A purgyék a szemétdomb tetejéről bíztatták a „rettenthetetlen harcosokat”: – Adagojjátok őket! – A fejüket! A fejüket! Különbe’ megsántúlnak! A többszólamú dallam a felhők közé kapaszkodott a régi budi törmelékein. A Vallejo-kölkök focilabdája vígan pattogott a kottáin. Angelo melegítőalsóban és izompólóban gyártotta az új tonát. Feszülten figyelte, ahogy az édesapja - a játéka közben - áthangolja a gitárját. Manolo ötletét vajmi indiai ihletésű dolognak vélte. A bontás gorombán szökkent a magasba. Magával ragadta a gyerekek labdáját és az udvarra száguldó bogárhátú szélvédőjéhez vágta. A még meggyújtatlan cigaretta kiesett Manolo szájából. Angelo majdnem összetojta magát. A dühös senorák olyan botokkal hadonásztak, amilyenekkel a japánok szokták csépelni egymást. – A la norda! Majarí María sarsa ester culos! Takaroggyatok! – Előbb e’vakerájjátok, hová dugtátok a Ramónt meg a Tökfejet! – foglalta el a látóteret Chulla: hájai csak a bot végét hagyták meg Búlerából. – Sehová! – vakkantotta Angelo. – Fritzy nem merte elárulni, mégis megtudtam, hogy a rák a stúdióba ette őket. Aztán elküldte őket a sápkóros faszba száz euróval! – Száz euro? – pislogott Búlera bibircsókja. – Hallod, Chulla? Pízt kaptak, de eltitkó’ták! – Megmutattyuk nekik, hó’ lakik a magasságos Devlácska! Nem! Nem a latin luvnyák valagába’! Manolo bá’! Angelo! Aggyátok ki őket! Mos’! – Dikházzatok körű’! Úgyse’ talá’tok semmit! – tárta szét a karjait Manolo bá’, mintha a háta mögötti lepukkant fészert védelmezné. A két nő őrjöngve törte be a púpos tetejű bungaló korhatag ajtaját. A deszkák, a tok, a téglák vörös porgomolyaggal dőltek be. A falak asztmásan köhögték ki Ramón és Paquitót a sarokból. – Hó’ a száz euró?! – gyepálta Chulla a hites urát. – Manolo bá’! Angelo! Segíccség! A’ asszon’ megő’! – Kiabá’hacc, te prikezsia! Velük má’ végesztünk! Tik vagytok a sorosak! Hó’ a lé?! – Abbó’ lesz a buli! – bukott ki Paquitóból a hazugság, ami kíváncsivá tette a nőket: a botok tánca megfagyott. – Ige’! Egy buli! Ahó’ bejelentünk va’amit! Örű’ni fogtok neki! men tronga – kedvesem, calo castellano Toná - hangzás Á la norda! Majarí María sarsa ester culos! – Appicsába! A nagyseggű Szűz Máriát! calo castellano prikezsia – szerencsétlenség, romanes szleng
Megjelent: 2019-11-15 18:00:00
|
