VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Dinók Zoltán: Bence a templomban
Bence a templombanLakatos Bence öt év után szabadult a börtönből. S most végre elhatározta, hogy bocsánatot kér Istentől. Negyvenkét éves volt s be sem illeszkedett a társadalomba, hiszen alig dolgozott. Csak lopásból élt szinte. De a rendőrök mindig nyakon csípték. Legutóbb egy bankot rabolt ki. Ezért ült öt évet. De most végre szabad. Elhatározta, hogy egyenes útra lép és tér. Térdepelt s imádkozott a Krisztus kereszt előtt. A pap meg éppen belépett. Meghatódott még ő is. Fogalma sem volt arról, hogy ez az ember egy bűnöző. Vagy legalábbis eddigi életét tekintve – hogy az volt. Amikor Bence megfordult a frász kerülgeti, nagyon megijedt. – Na de Uram! – szólalt meg Bence. – Ne haragudjon! – szólalt meg a pap. – Nagyon megijesztett! – mondta Bence. – Tényleg nem akartam! Majd Bence visszafordult, nem is érdekelte, hogy egy ember, egy pap társaságába került. A pap máris kíváncsi volt erre az emberre, látta, felmérte a helyzetet, hogy valamiféle különc, nem átlagos emberrel van dolga. Először nem szólt hozzá, csak látta, hogy a Krisztus kereszt előtt magába mélyed. A pap kíváncsi volt arra, miért zárkózik el ez az ember annyira a külvilágtól s miért csinál úgy, miért vág olyan képet, mintha valami fogságból tért volna haza. A pap majd feléje ment. Bence megfordult. – Mit akar tőlem? – kérdezte. – Én semmit. Maga miért imádkozik ilyen nagy hévvel? Bence visszafordult. Majd maga elé nézett. Már méla képet vágott. Úgy mint aki kész a beszélgetésre. – Atyám! Én szolgáltam arra hogy az Isten büntessen! A pap teljesen meglepődött ezen a spontán kijelentésen. – Úgy gondolja, hogy bünteti magát? – kérdezte komolyan a pap. – Tapasztalom, Atyám, tapasztalom, egész eddigi életemben ezt tapasztaltam. – mondta Bence halál komolyan. – Mit vétkezett az Úr ellen? – Atyám, én egy bűnöző vagyok. A pap sóhajtott, de látszott rajta, hogy egyáltalán nem lepődött meg. – Miféle rosszat csinált? – kérdezte a pap. – Loptam is meg bankot raboltam. – Hát ez bizony súlyos bűn. És most ezért imádkozik? Az Úr megbocsájtását várja? – Igen, Atyám, igen. – Tudja a Miatyánkot? – kérdezte a pap. – Hát hogyne tudnám. – felelte sóhajtva Bence. Hiszen azt mondtam el az előbb is. A pap segíteni szeretett volna ezen az emberen, de nem tudta, hogyan. Nem volt még bűnözővel sosem dolga. Bár jó emberismerő volt, így megpróbált közeledni hozzá. Azt kérdezte: – Megbánta a bűnét? – Hát persze, Atyám. Ezért vagyok itt. – Értem. Akkor minél több imát mondjon el, az majd segít magán. – És maga szerint pokolra jutok? – kérdezte Bence. – Egyáltalán nem biztos. Szerintem ha az úr megbocsájt magának, akkor nem… – És mitől függ, hogy megbocsájt? – Ha imádkozik azért, hogy Isten országába bejusson. Bence lehajtotta a fejét. Nagyon, felettébb szégyellte magát. – Hát akkor imádkozok ezért. Úgy tudom, Jézus azt mondta, hogy a bűnt gyűlöli, nem a bűnöst. Akkor nyert ügyem van, nem? A pap elmosolyodott. – De ugye embert nem ölt? – Dehogyis. Nem vagyok én gyilkos. Hova gondol… A szívem mélyén én nagyon is jó ember vagyok. – De hát mi szüksége volt arra, hogy bankot raboljon? Ennyire szegény volt? – Úgy ám, Atyám, ennyire szegény. Nem akartam az utcára kerülni. – Hát ez rázós ügy. De én is imádkozok a maga üdvösségéért. Bence majdnem elsírta magát. – Ne hatódjon meg, kérem, magának szeretetre van szüksége. – Igen, arra, mondta ki ezt már úgy, hogy majdnem zokogott. A pap átölelte. Bence zokogott. – Ne sírj, nagy jutalmad lesz majd a mennyek országában. Alig tudta a pap türtőztetni magát, hiszen ő is majdnem sírt. – Miért csinálta velem ezt az Isten? – kérdezte Bence zokogva. – Ezt csak ő tudhatja fiam, ezt csak ő tudhatja… De bízunk benne, hogy egyenesbe jön az életed. – Azt nagyon szeretném Atyám, nagyon… Ennyi keserű év után… – Igen. Úgy lesz… Én tudom… Majd egy ember hirtelen bejött. Amint meglátta az esetet, vissza is fordult. A pap halk neszt hallott csak. – No, szedje össze magát! Nem illik önhöz az egerek itatása. – mondta a pap. Bence megtörülte a könnyeit. Bár összeszedni magát nem tudta. Már úgy ahogy egy ilyen ember életét illeti. A pap megtörülte ruháját aztán azt mondta Bencének: – Most pedig menjen Isten békéjével! – Megyek. A pap kivezette. – Most kérem menjen, mert hamar misét kell majd adnom! – Ugye imádkozik értem? A pap mosolyogva mondta: – Már ma este! S Bence hazatért. A pap pedig észrevette a férfit, aki éppen jött. – Mi volt ez? – kérdezte. – Nem tartozik magára. Na mondja, mit akar tőlem… S beszélgetni kezdtek. Bence meg már nem a földet nézve, hanem az emberek szemébe nézve mert hazamenni oly sok év után…
Megjelent: 2019-09-12 18:00:00
|
