VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Livilla Alba (Pilizota Szandra): Lupa és Mula füzetek 2. – A caesar vagy semmi (részlet)
A caesar vagy semmi (részlet)
II.
Az egykori kedvenc rabszolga féltékeny pillantások közepette hagyta magára az anyacsászárnőt a két olcsó lotyóval. Mula és Lupa bekötött szemmel mórikálták magukat a frigidarium medencéjénél. A fal mozaikjai Aglaia nevetésével, Euphrosyne énekével és Thalia néma bájával olajozták be a pucérságukat: hadd fényeskedjék az olívának az aranyló színében. A víz lustán locsogta körbe Agrippinát, miközben kikászálódott a medencéből. A haja ellopta a hullámokat. Kígyós karkötői csilingeltek. Sempers de profundis. - Az én imbecillis fiam sosem lesz igazi Caesar és Akté sem lesz császárné. Ti pedig engem szolgáltok. Az életetek vagy a halálotok vagyok. Ti döntitek el, hogy melyik – szabadította meg őket a szemkötőiktől, aztán visszatért fürdőzni. – Képzeljétek el. Én vagyok a vénséges Caesar, Tiberius. Szeretem a fürge halacskákat. Lupa és Mula kötelességtudóan úsztak be a domina után. Hajuk szőkén és feketén fonódott kétszínű medúzává. A mohó örvény Agrippina combjai között lakozott. Csak egy kérdést köpött vissza. Ami a szolgálók fejében fordult meg:”Ha az ifjú Caesar nem az igazi Caesar, akkor ki lesz az?”
Frigidarium – hideg vizes fürdő Aglaia, Euphrosyne, Thalia – a három grácia Sempers de profundis – a mélység kígyói, Vanth, a halál női démonának egyik szimbóluma Sosem lesz valódi – Nero uralkodó volt, de nagyon erős befolyást tett rá az édesanyja, Agrippina. Azaz igazából Agrippina volt az, aki uralkodott.
„- Távozhatsz, Milius Pravum! – küldte el Agrippina a szolgálót. A fiú – zsenge tizenöt esztendeje ellenére – egy minószi bika hévségével dugaszolta a lukakat, amelyeken keresztül az úrnő ifjúsága próbált szökni. Mégis egy vestiplica lett a kedvenc. A Mula nevű persona alig beszélt, ám a teste perpetuum mobileként tett eleget az anyacsászárnő parancsainak. „- Távozhatsz, Milius Pravum!” – hallotta sokadszorra a csalódott fiú. Az ábrázata egy eddig ismeretlen érzéstől feketedett el. A másik lompos, délszaki cafka is kivívta az irigységét. Elorozta a helyét. Ő dörgölte a domina bőrét hamvassá, holott a tenyerének a hét dombján Róma összes plebejusa rohadt. Egy napon Milius borostyánszínű szemei azzal pattantak ki, hogy nem hagyja veszni a statusát. A ruhahajtogatótól tartott a legkevésbé, Lupáról viszont minden elvetemültséget el tudott képzelni. Mula igencsak meglepődött Milius buzgó segedelmén. Talán örült is a fiú társaságának. Észre sem vette, hogy Milius összemocskolta az egyik stolát. Úgy tolta be két másik ruha közé. Mula homlokon csókolta és beletúrt rövid barna hajába:”Nemesebb vagy, mint ezek a nyavalyás talpnyalók!” Milius ezután sírni tudott volna az undortól, ami saját maga iránt támadt. Az öklét harapva figyelte, hogy a nimfácska gyanútlanul belibben Agrippina cubiculumába a ruhakupaccal. A „nőstényoroszlán barlangja” elnyelte a nőt. Milius a fejét verte a falba:”Egy barom vagyok! Barom! Barom!” - Milius! Hozzám! – okádta ki a hálószoba a félmeztelen dominát, aki a vestiplicával törölte fel a padlót, nem a foltos stolával. - Szolgálatodra, úrnőm – bűntudatosan lesett a hajánál fogva rángatott Öszvérre, aki félelemből vagy éppen büszkeségből konokul összeszorította az ajkait. - Alaposan büntesd meg! Zengjen a ház a jajszavától! - Lódulj! – vonszolta Mulát Milius az ergastulum felé: a szolgáló még mindig meg sem mukkant. – Ne félj! Itt már nem lát minket az úrnő! Bemegyünk oda! – mutatott a fent borongó ajtóra. – Nem bántalak, de te sikítozzál, mintha elevenen nyúznának!
Vestiplica – a ruhákat hajtogató rabszolga Perpetuum mobile – örökké mozgó szerkezet Plebejus – alsó társadalmi osztály Ergastulum – a rabszolgák fenyítő kamrája
A szolgálók fuldokoltak a ház légkörétől, amit megmérgezett az anyacsászárné és a fia szeretlek-gyűlöllek macskajátéka. Nem tudhatták, hogy mikor miképpen ejthetnek szót az ifjú Caesarról. Nero a legdrágább ajándékokkal halmozta el Aktét. Egyértelműen azért, hogy édesanyját bosszantsa. Lupa és Mula igyekeztek nem belekeveredni semminemű intrikába. Inkább veneralis feladataiknak éltek. Most éppen Miliusszal. Kétszeres boltívek építettek magukból a caldarium medencéje mellett. Egy vízvezeték tartozott a „szerkezethez”, amiből bőven áradt a mag Mula anusába. A nimfácska lihegve dolgozott Lupa vaginájában a bőrrel bevont műpénisszel. Egy elnyújtott ásítás ólálkodott a gőzben, a hárman fújtatáson túl: - Lupa! Hozd az illatos olajokat! A bőröm Róma hódolatáért eped! Az üzekedők szétrebbentek. A kéj halálra zúzta magát a lakomát ábrázoló mozaikokon. - Mi folyik itt? – vizslatta őket a pucér Agrippina. - Fegyelmezés – rögtönözte Milius az esetlen hazugságot. – A forró víz megnyugtatja az indulatok lelkeket. Similis simile gaudet. - Forróság – magában megállapította, hogy egy külsérelmi nyom sem utal a lotyók csetepatéjára. – Tudjuk, mi az. Igaz, Milius?
Veneralis – vénuszi Caldarium – forró vizes fürdő Similis simile gaudet – Hasonló a hasonlónak örül
Megjelent: 2019-06-06 16:07:00
|
