Videó

A tegnap.ma videója




Keresés a honlapon:


Turányi Tamás: A madár

 

Egy budafoki kisközért előtt járkáltam. Már kiszámoltam, hogy van annyi apróm; bemehetek egy sörért. Azért tétováztam, mert ez is egyike volt azoknak a kisközérteknek, ahol a rezidens eladó pont annyira arrogáns, hogy kis híján érdemes még két megállót gyalogolni. Tíz lépés oda, tíz vissza, dönteni. De a lábamhoz zuhant egy madár. Először ösztönösen felnéztem, bár tudtam, hogy ötemeletes, hosszú, erkélytelen panelház alatt állok, sehol egy fa, tehát fészek sincs. Butaság. Milyen fészek. A madár inkább kifejlett példánynak látszott, semmint fiókának. Felnéztem. Csak a fáradtszürke, puszta égbolt. Akkor ez héjatámadás, gondoltam. Ha van olyan, hogy cápatámadás, akkor héjatámadás is van. Nem jó ezen gondolkodni, kéne a sör. A madár néha megmozdult, lehajoltam érte. Forró volt a tolla, nem vérzett, de az a bizonyos második szemhéj már elindult fölfelé.
Ne add fel, madár – nem akartam megrázni, csak épp egy kicsit mozdítottam a testén.
A feje nyeklett előre-hátra, mint egy zokniba dugott teniszlabda. 
A sör, be kéne menni a sörért, állok itt egy haldokló madárral, nélküle is elég feltűnő a tétovaságom.
Ennek kitört a nyaka, mondtam hangosan. A járókelők kényszeredett arccal kerültek ki, és már a buszmegállóból is néztek. Anyátok.
Betettem a madarat a bolt lépcsője alá, ahol nem látják, és pihenhet, hogyha netán mégis csoda történik.
Ennek a sörnek itt rossz íze lesz, gondoltam. Mentem inkább tovább, a járdaburkolat repedései szívták volna befelé a lábaimat, a cipőimre néztem, menni kell, ti cipők, már megint menni kell. 
Mindez úgy négy éve történt. Ma pont ott néztem fel a könyvből a buszon, annál a kisközértnél. A lépcső előtt munkagödör, benne vállig egy lapátos, felette meg két munkás nézi, mire megy a kolléga odalent, a cuppogós földdel, vízvcsövekkel, mittudomén.Az izzadságcseppek, mint a könnyek, folynak végig az állók arcán is, a nyári eső utáni fülledtségben. Minden megváltozott, volt, amin én változtattam, nem számolom a sörre valót egy ideje, nem téblábolok zavartan kisközértek, italmérések előtt, de a madár, neki mégiscsak vége lett így vagy úgy, és most sem tehetnék semmit. Mindig lesz olyan, amiért nem tehetek semmit, gondoltam. Menni kell, de kéne egy rendes cipő.

  
  

Megjelent: 2014-08-05 19:32:57

 

Turányi Tamás (Kaposvár, 1966.) költő, író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.