Keresés a honlapon:

Horváth János: Feltámadás

 

 

 

Feltámadás

 

A messiás itt járt, de már elment. Volt dolga elég. Az emberek tettek is rendesen azért, hogy a megváltás elengedhetetlen legyen. Szodoma, és Gomora, illendőséget, erkölcsöt feledő lakói nem törődtek az intelmekkel, Jónás szavait sem fogadták méltó alázattal, és a tenger hullámai közé vetették. Megértem én, hogy az Úr haragra gerjedt, és mérhetetlen felháborodásában elküldte közénk egyetlen fiát, Jézust. A projekt eleinte jól ment. Híveket szerzett magának, és maroknyi kis csapatával járta a vidéket, hirdette az erkölcsös életet, a keresztényi megbocsájtást, és nem mellesleg különféle csodákat is tett, hogy nyomatékot adjon szavainak.

– Ne azt nézzétek, mit mondok, a tetteimet ítéljétek meg! – mondta egy beszédében a zsinagóga előtt. Mert Jézus zsidó származású kisebbségi volt, miután az iszlám hívei éltek többségben azon a vidéken. Akkor még nem létezett iszlám radikalizmus, békésen megéltek egymás mellett a különböző vallások. Jézus nem szégyellte zsidó származását, de mindig zavarba jött, amikor családi háttere után érdeklődtek. Kitalálta magának Józsefet, és Máriát, akik szívesen vállalták megtisztelő szerepüket. Mégiscsak rangot jelentett a Mester szüleinek lenni. Mária csak amiatt neheztelt Jézusra, hogy túltolta a dolgot ezzel a szűznemzéssel, de nem haragudott igazán, nagy tiszteletnek örvendhetett emiatt. János nem tudott beletörődni, hogy Jézus hívei egyre többen lesznek, és tőle is sokan elpártolnak, ezért remek stratégiai érzékkel megkeresztelte Jézust. Ezzel sikerült maga mellé állítani tanítványait, és követőit.

 

Jézus, amikor betöltötte a harmadik ikszet, megkezdte a projekt előkészítését. Felhergelte a rómaiakat, azt állítva, hogy ő a zsidók királya. A nép is átvette ezt a terminus technikust, és úton-útfélen éltették az új királyt. Jézus népszerűsége egyre nőt, és persze Heródes haragja is. A mű félig készen, a döntő fordulatra várt. Pilátus elhatározta, hogy kérdőre vonja Jézust, miért lázítja a népet urai ellen? A kihallgatás végén kezet mosott, jelezve, hogy nincs több mondanivalója. Bár, szimpatikus volt neki Jézus személye, csak parancsot teljesített, és meghozta a halálos ítéletet. A septiben összehozott népszavazás is Jézust juttatta a keresztfára, Barabás helyet. Sokak szerint volt valami turpisság a dologban, mert amikor kegyelemért könyörögtek, kivétel nélkül Jézus nevét kiáltották, mégis Barabás neve volt hallható.

 

Jézus elbúcsúzott tanítványaitól, és egy tavaszi napon, pontban húsvétkor, elindult a Kálváriára, hogy megmutassa a világnak, milyen áldozatra képes. Eleinte húzódozott a kereszthalál miatt, de az Úr nem tágított. Úgy kell meghalnia, hogy a legtöbb szenvedés legyen a megváltás ára. Akkoriban úgy gondolták, hogy Jézus halálával az emberiség javát szolgálja majd, de ez nem jött össze. A halála nem volt hiábavaló, mert sokan megértették általa, hogy az élet áldozatokat követel tőlünk, és hogy mindenért meg kell fizetni. Hálásak voltak Jézusnak, hogy nem nekik kell a kereszten tölteni életük utolsó óráit, a Názáreti felvállalja ezt is helyettük. De Szodoma, és Gomora újra feléledt, és terjeszkedni kezdett más földrészekre is. A háborúk, a szegénység, a nyomor elterjedésével felmerült a kérdés, egy újabb megváltás szükségessége. Az Úr szörnyű haragra gerjedt az emberek viselkedése miatt, és ismét elküldte hozzánk a megváltót. De amikor látta, hogy ezen már nem tud változtatni megváltással, elhatározta, hogy elpusztítja a bolygót, és ezzel együtt az életet is az univerzumban. A folyamat visszafordíthatatlanul megkezdődött. Az emberiség pedig úgy döntött, megadja magát az Úr akaratának, és engedelmesen, elpusztítja önmagát. Értelmét vesztette a jó, és a rossz, nem volt már ellenség a gonosz. Azt is tudni vélik egyesek, hogy az Úr úgy döntött, nem lesz feltámadás.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-04-21 13:57:44

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.