VideóMénes Attila videója Keresés a honlapon: |
Csengődi Péter: Fejlődés
Fejlődés
Két férfi a kocsmaasztalnál mit sem sejtve hitvitába keveredett. – Bocsánat, hogy asztalt bontok – mondta az egyik újonnan megismert ivótársának –, de holnap reggel vinnem kell a családot a templomba. – Templom?! Ugyan már! – Ne haragudjon, ön keresztény egyáltalán? – Mi az hogy! Katolikus, születésem óta! – De nem jár templomba vasárnaponként? Mielőtt válaszolt volna, magyarázó-pózba helyezkedett, aminek a minőségén csupán az rontott egy kortynyit, hogy jól látható volt tekintetén a becsípettek homálya. – Én felvilágosult katolikus vagyok. A templom számomra csak egy bürokratikus intézmény, amit élősködő papok tartanak fenn, hogy ne kelljen dolgozni. Nem, a Biblia sehol nem írja elő, hogy templomba kell járni. – De más szokásokat azért megtart? – Mire gondol? – Mondjuk a negyven napos böjtre. – Meg, persze, természetesen. – Az dicséretes! – mondta emez kicsit megbánó hangon. – Nekem nem sikerül mindig pontosan betartanom. Néha napközben nagyon éhes leszek, és legalább egy szelet csokit meg kell ennem olyankor. – De hát a böjt nem is az éhezésről szól! – oktatta a másik. – Csupán arról, hogy arra az időszakra elhagyunk valamit, ami egyébként számunkra kedves. Én például a töményet hagyom el. Csak sört vagy bort iszom esténként. – De azért, gondolom, minden este imádkozik. – Igazából nem. Mármint, félre ne értsen, szeretek beszélni Istennel, de hol van az megírva, hogy mindig nekem kell őt hívnom?! Ha úgy érzi, hogy valami fontos közlendője lesz, majd felkeres! – Jó ez a felvilágosult hit! – összegezte a távozni készülő. – Az ember úgy hajtogatja, ahogy kényelmes neki! – Bizony-bizony. Látja, hol tart már a technológia!
Megjelent: 2019-05-03 15:32:00
|
