VideóA tegnap.ma videója Keresés a honlapon: |
Dinók Zoltán: A beteg, ki még költő is lehet...
A beteg, ki még költő is lehet... A könyvkereskedő Zsolt már unta a munkáját. Alig akadt vevője. Az áruház mellett volt a boltja, a forgalom ott ugyan nagy volt, de valahogy az utóbbi időben kikerülték ezt a boltot. Pedig Zsoltnak nagy tárháza volt a könyvek területén. Kapható volt szépirodalom, életrajzi könyvek, regények és verseskötetek, vallási témájú könyvek, zeneelméletek és így tovább… Hamarosan megjelent András, aki beteg ember volt s otthon töltötte a mindennapjait. Természetesen olvasással. De legújabban írással is. Egyik versét hozta magával. – Jó napot, Bandi! – Jó napot, kedves Zsolt! A boltos kihúzta magát, s illedelmesen azt kérdezte: – Mivel szolgálhatok? – Nem is tudom – tűnődött el Bandi. – Nem tudja? Hiszen mindig pontosan jön, hogy most azt mondja Schubert vagy Brahms életraját kéri. – Igen. De megmutatnék egy verset. – Ja vagy úgy! A versek… Hát persze! Hadd nézzem! Zsolt elolvasta a verset. Majd így szólt: – Ez nagyon szép! Ki kéne adni! Nem tudja, hogy kihez forduljon vele? – Dehogynem. Itt a városban van egy szerkesztőség. Talán ha a főszerkesztőnek megmutatnám… – Hát... A puding próbája az evés. És? Most mit visz ki? – Talán egy verseskötetet! – Nézegessen csak! András így nézegetett, majd Áprily Lajos verseskötetét vette meg. Majd pár szót szokás szerint váltottak, aztán Zsolt így búcsúzott: – Aztán adja ám ki! – Oké, megpróbálom… – Tudja az angol mondást… Bandi nevetve távozott, szatyrában a könyvvel. Eltelt három nap, s a beteg férfi örömmel jött Zsolthoz. – Nahát! De fel van villanyozva! – Képzelje, elfogadták a versemet! Csak egy önéletrajzot kérnek! – Nem hiszek a füleimnek? Tényleg elfogadták? – El bizony. A következő havi számban benne lesz! – Hát gratulálok! Tudja mit? – Mit? – Becsukom a boltot, aztán igyunk meg egy-egy pohár sört! – Hát… Rendben... Habár nekem innom nem szabad... – Ugyan... Jöjjön csak… Beültek egy presszóba. Mindketten egy pohár sört ittak, Zsolt fizette. – Szóval most már nemcsak olvas, de ír is. – Igen, ráérek. – Aha. Az jó, ha kiönti szavakba a fájdalmát. – Hát végül is felnőtt ember vagyok. Bár beteg, de a bánatommal élni tudok. – És milyen témájú verseket ír még? Mert amit mutatott, az az évszakokról szólt. – Mindenfélét írok. Ami az eszembe jut. Tudja, az ihlet… – Értem. Valami jó rázósat írjon. Amiben magvas gondolatok is vannak. Én ismerem magát, olyan jól beszél, mint egy politikus. András nevetett. – Próbálom a gondolatokat úgy leírni, hogy elfogadható legyen. – Igen, erre nyilván ügyelnie kell. – Hát persze. Akármit nem fogadnak el. – De amennyit maga olvasott, annyiból mindenesetre már össze tud egy könnyedebb verset hozni. – De én nem könnyedet akarok! Zsolt nevetett, majd ivott a sörből egy nagy kortyot. – Olyat szeretnék, mint Majakovszkij! – Ó! Azért nagy fába ne vágja a fejszéjét! Erre Bandi ösztönösen nevetett. – Nem vágom, de nincs kedvem apró szerelmes verseket írni! – Ki mondta, hogy a szerelemről írjon? – Á! A feleségem már amúgy is halott. – Miért nem ismerkedik meg valakivel? – Én most nem erről beszéltem. Képtelen vagyok rá és kész. – Dehogy képtelen. Vagy tudja mit? Írjon a beteljesületlen szerelemről! – Hát az biztos jó téma! De nem. Én a szegénységről akarok rímeket faragni. – Azt csinál, amit akar. A költő varázsló. A szegénység aktuális téma manapság. – Igen. És meg is írom versben azt. – Na, igyunk erre! Koccintottak. Majd kimentek a presszóból, s egy csinos negyvenes nő haladt el mellettük. – Látta ezt? – kérdezte Zsolt – Láttam! – Én a maga helyében ilyen nőkről írnék verset! – Az én feleségem még ennél is szebb volt! Zsolt hahotázott. – Mit nevet? Hiszen ismerte! – Igen, bocsánat, csak elragadtattam magam. – Na, írjon valami szépet, nyugtatót, de egyben szórakoztatót! – Úgy lesz! Elváltak útjaik, s Andrásnak már a fejében meg is született egy vers. Otthon leírta, majd este bevette a tablettákat aztán arról álmodott, hogy még nagy költő lehet… Még így öregen és betegen is…
Megjelent: 2019-04-10 15:59:46
|
