Keresés a honlapon:

Kántor Zsolt: Paprika, citrom – Chips: piac

 

 

 

 

Paprika, citrom

Chips: piac

„Paripacitrom.” Tolnai Ottó szava. Van az is. A piacnál egy lovas kocsi. Naná, hogy hintó. Turisták szállingóznak a havazásban. Elmegyek mellettük. Nekem ez szent hétköznap. Majd a gyógynövény bolt következik. Áfonyát veszek. Azután a pékség. Még forró a sajtos kifli. Az utcán eszem. Ismernek már. A doktornő mosolyog. „Friss?” „Igen.” Majd a gyógyszertár. Aszpirin. A háztartási szaküzletben beszerzési akció. Súrolópor. Szappan és szivacsok. Hamar elkopnak a dörzsölésben. Papírtörlő. Szeretem, ha van bőven belőle. Nem kell spórolni vele. Ha lecsöppen a méz, a lekvár vagy a rántott hús fáradt olaja, letépek két lapot és gyorsan felitatom. De előbb bevizezem, mert nem szeretem, ha ragad a talpam alatt a konyha. Naponta kétszer is felmosom.

Fantasztikus! Mennyi hajszál, por képződik naponként. És az aprócska morzsák. Bármennyire vigyázok, lopva leesik egy-két falat. És egyetlen étkezés után ketten annyi morzsát termelünk, hogy félig van a szemétlapát. persze a porszívózás a biztosabb. Megszerettem a takarítást. Valahogy ráébresztett a dolog, hogy ha a megszokott tevékenységeket is elkezdem szívvel, lélekkel csinálni, magyarán: élvezem, akkor ünnep még a szakálligazítás is. Csak ne kéne utána a kagylót kisúrolni. De akkor jó illat lesz!

Majd megnézem a hűtőszekrényben a tartalékokat. A régebbi sajt már kivirágzott. A penész kegyetlen. De még le lehet vágni késsel. Nem veszi észre, aki a sajtos tésztát fogja enni. Én magam is megkóstolom, a megtisztított trappistát. Tökéletest. In toto. Kimetszettem a múltat. Majd egy paradicsom is áldozatul esik. Trotty! A mama adott darabos baracklekvárt, annak a tetején már jókora szürke „harmat”. Kikanalazom a rossz részt és megízlelem. Csíp. Ebben az esetben az egész üveget megfertőzte a mulandóság. Mit nem? A piperepolcról leveszek egy szempillát. Közben óhatatlanul a tükörbe kell néznem. Boris Vian: Tajtékos napok: eszembe jut a főhős a koktélzongoránál. Ahogy billentyűzött, narancsos vodka folyt ki a filckalapácsok közül. Igen. A szemöldökömet kell lenyírni. Túl hosszú. Nehogy levágjak a bőrömből is. Jó éles a kis olló, amit még Frankfurtban kaptam, a könyvvásáron. De jó volt úszni az olvasmányokban, mint egy betűtengerben. Betűrengeteg. Helyes szavak. Integetnek a léleknek a hangok.

Cédulát találok a szappantartóban: dugulás elhárítás. Igen, ma megveszem a granulátumot. És jöhet: a lefolyás. Ja! Kenyeret nem vettem. Ige. belelapozok a Bibliába. Azt a részt nagyon kedvelem, ahol azt mondja Pál, hogy „Bölcsességet tökéletesek között szólunk.” (1. Korinthus 2. 6.) Ki kell várni, amíg lesz ilyen halmaz. Fuzzy. Elmosódott határok. A bölcsesség és az értelem, a szellem és a lélek között? Ja! Kedvelem az illatszereket. Most tarka vattalabdákat veszek. Gránátalma illatú pamutkorongokat, áfonyás sampont.

(Az Úr dicsőségéről írja Ézsaiás (59. 19.), hogy az egy „száguldó folyó, amit az Úr szele űz.”) Nem távoznak ezek a szavak a számból. Persze, éjjel átsétálnak a szívembe.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-03-02 16:32:28

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.