VideóA tegnap.ma videója Keresés a honlapon: |
Horváth János: Villanás
Villanás
Éjjel két óra van. Felriad, rosszat álmodott. A telefonja jelzi, üzenete van. Meditál, megnézze, vagy aludjon vissza, ne vegyen róla tudomást? Nem tudja megállni, felveszi. A lány üzent. Ilyenkor soha nem szokta keresni. Ha éppen mindketten fennvannak, néha, ráírnak egymásra. – Szia! Zavarlak? – Szia! Nem. – Nem tudok aludni. Vágyom a halált. A férfinek hirtelen rossz érzése támad. Hosszú éjszaka lesz. – Viccelsz? – Meg akarok halni. Nincs értelme számomra ennek a nyűglődésnek.
Emlékszik, utoljára negyven évvel ezelőtt nézett szemébe egy asszonynak, aki meg akart halni. – Nem tudom, mit mondjak, soha nem voltam ilyen helyzetben. Bármit mondok, olyan, mintha ítéletet mondanék. Beszélhetnék arról, hogy az élet izgalmasabb, mint a halál, hogy a halálból már nincs visszaút, hogy adjon magának egy esélyt legalább. – Te nem akarsz engem megérteni. – mondta, és közelebb húzódott. – Nincs semmi érdekes az életemben, mintha már mindent átéltem volna. Unatkozom. Férje pszichiáter, visszament Amerikába. Ott praktizál, itthon bevonták az engedélyét. A felesége nem akart vele menni, csak elintéz néhány dolgot, és jön haza. Ötvenhatos disszidens, ahogy neveztük a szovjet bevonulás után nyugatra menekült magyarokat. – Nekem az a véleményem, hogy mindenki azt kezd az életével, amit akar, de vannak döntések, amelyeket nem érdemes meghozni. A végleges lezárás megmásíthatatlan. – Ne erőlködj, nem érdekel. Most haza kell mennem. Reggel majd hívlak. Összeszedte a holmiját, beült a kocsijába, és elhajtott. Akkor láttam utoljára. Mérget vett be, elaludt. Később tudtam meg, ez volt a hatodik kísérlete.
Nézi a telefonját, és lassan visszatér a valóságba. – Ne bolondozz, szép vagy és fiatal. – Ez csak duma. – Mi a baj? Miért velem beszélgetsz az életed érterméről? – Barátok vagyunk? – Igen, barátok. Éppen rád gondoltam néhány napja. Beszéltünk arról, hogy utaznál, és arra jutottam, talán, még én is megtenném. Tudod, én nem becsülöm a vagyont, a luxust. Nem azért mert nekem nincs, de soha nem hajtottam rá. Még autóm sem volt soha. De utaznék, sehol nem maradnék sokáig, de bejárnám a világot. Többé nem telepednék le sehol. Útközben a legjobb meghalni. Nekem már nem sok maradt. – Ne sajnáltasd magad! Nem bírom azokat az embereket, akiknek van esélye, azt csinálnak amit akarnak, de csak vinnyognak. Nekem nincs esélyem. – Hogy mondhatsz ilyet? Esélye mindenkinek van. – Nekem nincs. A férfi elgondolkodik ezen. Megpróbálja felidézni, mikor érezte, hogy nincs több esélye? Nem fordult még elő, hogy a legkilátástalanabbnak tűnő helyzetből se lett volna kiút, valamilyen kompromisszumos megoldás. Persze, van olyan, hogy minden összeesküszik, és a baj, baj hátán, csőstül jön. – Mi történt? – Semmi. Ki akarnak lakoltatni. – Nem fizeted a számlákat? – Nem erről van szó. Ez bonyolult. – Időnk van. – mondja a férfi, arra számítva, hogy eltereli a lány figyelmét a halálvágyról. – A férjem hitelt vett fel a lakásra, sokat, és lelépett. Angliában van. – Értem. És miért nem fordulsz a hatóságokhoz? Be kell hajtani tőle a tartozását. – Nem lehet, próbáltam. – Értem. Nincs mit tenni. Eladni nem tudod a lakást, így teherrel akár? – Nem. Ő a tulajdonos. – Akkor költözz anyádhoz, és szard le az egészet. keress egy állást, költözz fel Pestre, itt van állás dögivel. – a férfi kezd türelmetlen lenni. – Látom, nem értesz, nem akarsz megérteni. – Éppen azt próbálom. Azért beszélgetünk. – Igen, de nekem nincs lehetőségem, nem tudok változtatni az életemen. Neked lenne. – Ezt hogy érted? – Látom, sok rajongód van. – Dehogy. Régi barátok, és figyelik, mit csinálok, ennyi. – Nem egészen. Van, aki féltékeny. Látom. – Az lehetetlen. – Jó, de te akkor is azt kapsz meg, akit akarsz. Használd ki! Élj! Nekem semmi nem jutott. – Itt vagyok én. Én szeretlek! Hosszú szünet után írt ismét a lány. – Velem ne törődj, majd elmúlik ez az érzés! A férfi kivár, nem ír azonnal. Arra gondol, hogy nem először került ebbe a hangulatba a lány. csak remélni tudja, hogy nem okozott semmi kárt. A lánynak pszichiáterre van szüksége, és ő nem alkalmas arra, hogy szakszerű segítséget nyújtson. Emberileg persze, megtesz mindent, amit jónak gondol. Nehéz helyzet. – A te előnyöd az, hogy fiatal vagy, fordíthatsz a sorsodon. – Ne mondj ilyet! – Jó. Van egy asszony, akivel időnként elbeszélgetek. Randira hívott, lenne is kedvem hozzá, hogy megigyunk egy kávét. – a férfi próbálja elterelni a lány figyelmét, és szándékosan a maga gondjairól beszél. – de azt hiszem, nincs elég bátorságom hozzá. Meg aztán, réges-régen volt, hogy randiztam valakivel. Bátortalan vagyok. – Rosszul teszed. Élj a lehetőségeddel! Élj! Érted? – Értem. – Dehogy érted. Itt nyavalyogsz, ahelyett, hogy kihasználnád a lehetőséget. Nem tudod, jó dolgodban mit teszel. Amikor ilyet látok, még jobban gyűlölöm az embereket. Gyűlölöm azokat, akik elértek valami, mert én nem értem el semmit. Jó éjt! A lány kilépett a beszélgetésből. Kitiltotta. Később, hiába próbálta felvenni vele a kapcsolatot. Egyetlen villanás, néhány óra, és évek mennek a semmibe. Nem bánja, ha sikerült kiverni a lány fejéből a rossz gondolatokat. Hajnalodik. A városra kezd rátelepedni a szokásos alapzaj.
Megjelent: 2019-02-21 17:00:00
|
