Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Petz György: Vödrös, avagy már az ókori görögök is

 

 

 

Vödrös
avagy már az ókori görögök is 



Úriember volt. Sehol egy hangos vagy durva szó. Tiszta, pontos, precíz. És zenekedvelő. Már járásával, tekintetével is kitűnt kollégái közül.

Kedvenc szavával, kalokagathia, tesztelte a többieket. Ilyen nyelvtörőt alig tudott bárki is kimondani, hát még megérteni. Mert azért valljuk be, kissé ósdi. Valami eltűnt világ ódon szava, népi demokráciákhoz nem illő.

Valójában idegen volt, akit nem szerettek, de szükség volt rá magasabb szempontból, tehát megtartották. Mivel nem hajtották hatalmi ambíciók, a világ csak füst és köd, valósággal úgy kellett előretolni, parancsszóval.

Azért az ember érdekelte. Akár egykor a szfinxet, mint rejtély. Meg lehet-e fejteni. Tudunk-e föltenni olyan kérdést, amire ki kell buggyannia a válasznak, még hiúságból sem fogható vissza. Tudunk-e az adott ember szintjén kérdezni.
Ennyiben már meghaladta szárnyas elődjét, aki bizonyára egyszerűbb kérdést tett volna fel a legelső próbálkozónak.

Tanult folyamatosan, képezte magát. Amikor a céghez került egy görög kommunista őrnek, ógörög ismereteit az újgöröggel bővítette. Rendszeresen magához kérette, mint egy élő, egynyelvű szótárt forgatta. 

Hívatták. Azonnal tudta, a feladat méltó lesz hozzá. Nem ijesztő, zsaroló, vamzeros vagy megkínzós feladat, nem anyagigényes és hosszadalmas, hanem gyors, pontos, precíz munka igényeltetik. Külsérelmi nyomok szóba se jöhetnek.
 

Nem, nekem ne mondják meg a választ, annak belülről fakadónak kell lennie, különben őrület zsörtölődött felettesével, az ráhagyta. Bízhat legendás intelligenciájában.

De a fogoly kifogott vallatóján. Legérzékenyebb pontján, valósággal támadott. Nem volt olyan szellemi terület, műveltségi magaslat, ahova ne előbb ért volna.

Úriemberünk életében tán először feszengett. Kifogott indokaiból, érveiből, kérdéseiből. A kapituláció határán járt. Megőrül. Már éjjelente is ez járt fejében. Egy hang, ugyanaz, ugyanúgy, monoton, erősödő, leírhatatlan. Utolsó nyelvleckéjén beszélt erről a görög őrrel. Az mosolygott, hogy nincs új a nap alatt, már az ókori görögök is...


Minden világos. Magas támlás székhez szíjazva, fejére nagy vödör, pálcával, vesszőkkel, fémrúddal verve, benn nagy zaj, agyban jaj, aminek ki kell buggyannia, az a várt vallomás, a belülről jövő, vagy marad az igaz az emberről, a visszhangos, belülről szétmaró titkolt igazság, külsérelmi nyom nincs, az őrült valamit nem ért.

Ej-ej, sosem vezet jóra a túlképzés magyarázta főnöke tagoltan, és próbált zavaros szemébe nézni, hát mire jó az a kalokaka?

 

  
  

Megjelent: 2019-02-18 18:22:25

 

Petz György (Budapest, 1955 - 2020) szerkesztő, író, költő, tanár

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.