Keresés a honlapon:

Mórotz Krisztina: Kerti suttogás (egy Vaszary képre)

 

 

 

 

Kerti suttogás

(egy Vaszary képre)

 

1.

Gyöngyvessző bokor. Emlékszel, milyen kicsi volt az ág? Lyuk is olyan kicsi kellett, hogy az első tavaszi zápor ki ne mossa. (Sejtelmes gondolatok egy másik kertről.)

Elém fut a bolond kutya. Pléhkádban fürdesz. Barnára sütötte hátad a Nap. Alszol a csíkos hintaágyban, kezedből kicsúszott a könyv.

A ház megsüllyedve. Anya simít így végig a gyermekén, ahogy én a vályogfalon. De itt van a nyáron besurranó szerelem-tolvaj mesém. Egy kert, beleképzelve téged. Most az első kapavágás a feketeföldbe: varázslat. Tehetetlenségem, mázas tál, csonka étkészlet, csorba bögre, rozsdás derelyeszaggató. Idecsentem a hosszú szárú komlót, meg a citromfüvet is. A csalán alatt lusta facsigák köszöntik egymást. Hiányzik a pillantásod. Nem kaptam el talán még soha sem. Amott fut egy bogár. A cseresznyefa tele érett gyümölccsel. Mellette a tőkéken, ötvenes kékfrankos urak, kecskecsöcsű hölgyekkel. Írok most neked: utópiát, érzést, tisztaságot. Nem akarok bemenni a szálkás ajtón, ami előtt hangyák másznak. Eső lesz. Megfulladnak a sütőportól. Utálom ezt. A kajszit nem metszették. Feltámasztott ágak. Gyümölcs, szakadásig. A téglák között sült a virsli, benne sajttal. Zsírszalonna bevágva. Csöpögtetett zsíros kenyér. Széttaposott hamukupac. Éjjel esni fog. Hajnalban, de jó is lenne belehemperegni a fűbe, és ebben a kertben tégedet szeretni.

Aztán a hajnal. Körülöttünk ribizlik és áfonyák. Így mondd: iz-rib-lik! Egyedül vagyunk. Sóskával festek a bőrödre tengert, és levelet írok, lovakat rajzolok. Szilaj vágta, fűszálakkal. Tinta kék tengerszem az öntözőkanna. Meghajló pázsit. Elmesélem magamat: hol voltam, hol nem voltam. A kert végtelen ideje a miénk. Láttál mandulát? Kérdezlek. Komoly szemekkel nézel. Boldog vagy? Látod a leveleket? Tartsd az ujjaidat a nap felé. Nézz át a réseken. Gyermeknek lenni újra. Meséled el a bűnbeesést! Éva goldent, vagy starkingot adott Ádámnak? Hm. Milyen lehetett? Hát persze, keresztezettet. Elmosolyodom.

Visszaalszom a kockás pléd alatt. Kavics nyomja az oldalamat. Azt álmodom, idehozlak a margaréták közé. Igéző, kócos ábrándok. Végre akarok valamit. Szedek egy kevés, augusztusi epret. Másodérőt. Ma a legeslegnagyobb a telehold. Neked adom

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2018-10-11 19:30:27

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.