Videó

Az Eventus Podcast Studio videója




Keresés a honlapon:


Szeifert Natália: Kocsmazaj – Bányászpista balladája

 

 

A faluban ilyenkor már nem sokan vannak az utcán. Befordul az esti munkásbusz is a templommal szemközti megállóba, lekászálódnak az utasok, és ha már ott vannak, betérnek a Diófába. Egész napos meló után mindenkinek jólesik egy kis pihenés. Jó a Diófába benézni, meg lehet találni a haverokat, nem kell telefonálni. Aztán van itt tévé, rendes házipálinka, meg ilyenkor estefelé már a Katika. Kicsit később még a Zoli mérnök úr is be szokott nézni. Ez ilyen demokratikus hely, szokták mondani. Itt mindenki egyenlő. Aki fizet. És előbb-utóbb mindenki fizet.

A Diófát persze senki nem hívja Diófának, mert ez a fent van a dombon, szóval Felsőkocsmának nevezik. A falu végén, a domb alján van az Alsókocsma, de az ilyenkor már zárni készül. Meg messze is lenne. Annyi erővel az ember hazáig is elmehet.

Van, aki szinte itt lakik a Felsőkocsmában, legalábbis nehéz úgy jönni, hogy ne legyen itt. Például a Huszas. Onnan kapta a nevét, hogy régen minden betérő vendégtől megkérdezte, nincs-e egy huszasa. Persze szigorúan csak kölcsönbe. A Huszas mindig munkás-overallban van, meg gumicsizmában, legtöbbször a kertből jön, vagy az állatoktól. Reggel etet, meg dolgozik a kertben, ha éppen olyan munka van, aztán beugrik az Alsókocsmába a Jocóhoz. Délután már a Felsőkocsmában ül, és megvárja az estét is, ha már ott van. Nem veti le a kerti ruháját, minek. Reggel úgyis minden kezdődik elölről, és nem akar úgy járni, mint a szegény Bányászpista.

Bányászpista jóravaló, dolgos ember volt, még a feleségét is szerette, amit meg lehetett érteni. Szemrevaló kis asszonyka volt az, csak éppen volt neki egy ilyen mániája. Hogy túl sokat takarított, meg mindig külön ruhát vett a fel, ha a boltba ment. Akkor is másmilyet hordott, ha otthon volt, akkor is, ha dolgozni ment. Ez még nem lett volna baj, de a Bányászpistának is megmondta, hogy nem való, hogy az ember abban a ruhában menjen kocsmába, amiben a disznókat eteti.

Ült is a Bányászpista szomorúan a pultnál esténként, jó illatú, rövid ujjú ingben, meg rövidnadrágban, cinkelték is néha miatta, de mindig akadt, aki felemlítette, hogy milyen gondos kis asszonykája van. Jóformán azért mondta, hogy a Bányászpista elmondhassa, amit így is úgy is minden este elmondott:

‒ Én ebbe megőrölök. Hát fölkelek hajnalba, megmosakszok, fölrántom az overallt, beleugrok a hátsó teraszon a gumicsizmába, hogy ugye nehogy a lakás koszos legyen, azt’ megyek, megetetek. Utána a hátsó ajtónál leveszem a gumicsizmát, bemegyek a fürdőszobába, leveszem az overallt, meg a pólót, kicsit megmosakszok, hogy ugye mégis az állatoknál voltam, aztán felveszem a kinti ruhát. Elmegyek a hajnali vonatra, ülök rajt húsz percet, leszállok, megyek az öltözőbe, fölveszem a munkaruhát, azt irány a tárna. Lehúzzuk a műszakot, följövünk, lezuhanyozunk. Akkor fölveszem megint a kinti ruhámat. Hazaérek, megyek a fürdőbe, leveszem a ruhát, fölveszem az overallt, kimegyek a hátsó ajtón, beleugrok a csizmába, megyek az állatokhoz. Hát, ilyenkor már nekem kedvem sincs bemenni. Leülök egy kicsit a hátsó ajtónál, de akkor szól az asszony, hogy menjek enni, vagy mit tudom én. Akkor leveszem a gumicsizmát, bemegyek a fürdőbe, kicsit megmosakszok, mer ugye az állatoknál voltam, aztán felveszem az otthoni ruhámat, azt a melegítőfélét, aztán eszek. Aztán felveszem a kinti ruhámat, ha el akarok jönni ide. Hát, gyerekek, ezt nem lehet bírni idegileg. Én egyszer ebbe fogok beleőrülni.

Ezt mesélgette a Bányászpista esténként, aztán megivott egy pálinkát. Aztán még egyet. Ha nagyon nekikeseredett, meghívta a Huszast meg azt, aki kérdezte, hogy hogy van, egy-egy rövid körre.

Aztán bezárták a bányát, de arra már nem emlékszik pontosan senki, hogy közvetlenül előtte, vagy valamivel utána akasztotta-e fel magát. De azt mindenki emlegeti, hogy ott lógott szegény a disznóólak mellett, a fán, a kinti ruhájában.

 

  
  

Megjelent: 2014-08-04 20:32:35

 

Szeifert Natália (Zirc, 1979) író, költő, szerkesztő

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.