VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Nagy Mari Anna: Sziddhárta
Sziddhárta Czukor Samu kijárta azokat az iskolákat, amelyeket még boldog öntudatlanságban választott, de választása elvéről nem tudott számot adni, legfeljebb az érdeklődés szót mutathatta volna fel magyarázatként, de az senki nem kérte tőle. A múlt kusza, reflektálatlan életfa tenyészetéből azonban valami új sarjadt, valami ismeretlen erő bontakozott, mely átrajzolta a világ értelmességébe vetett hitét. Az érzés csontvázig csupaszított értelmét új érdeklődési körnek mondaná valaki, aki nem ismeri a szív rejtett útjait és kedveli a száraz szavakat. Czukor Samu fejébe vette, hogy intézményes úton fogja a Nagy Mestert tanulmányozni, hogy végre a bent és a kint összhangba kerüljön. Barátnőjével többször átbeszélték ezt a különös vágyat. Czukor Samu ilyenkor úgy beszélt, mint aki tartalommal tölti meg a nagyon értékes időt, Tacskó Gabriella pedig hallgatta, és ahol tudott, mélyített rajta. Megértette, hogy időnként áldozatot kell hozni, azt azonban nem tudta, miért mindig neki kell ezt az áldozatot meghozni. A száraz tények azt mutatták, Czukor Samu ideje nagy részét egy messzi városban fogja tölteni, és ha barátnője látni akarja, neki kell a két pont közötti leghosszabb utat megtenni. Ez az út neked is a nagybetűs út lesz, vigasztalta Czukor Samu, de Tacskó Gabriella egy kevéssé fennkölt tényezőre, az útiköltségre gondolt leginkább. Czukor Samu ezért csináltatta meg a hamis tanuló igazolványt Tacskó Gabriella utazásaihoz, melyen az alkonyi ég horizontján felbukkanó halványlila színhez hasonló körpecsét kapta a főszerepet, melyből a vezető azonnal láthatja, igazi okmánnyal van dolga. Tacskó Gabriella nem tudta, a Sziddhárta tekintetű vezető lát-e valamit a violaszín pecsét alatt, látja-e a megtévesztésként hónalj alá csapott Mahájána szútrákat, de amikor másodszor szállt fel, hogy megtegye az utat, nyomatékosítani akart és egy kicsit játszani. Nem ment hátra az ülésekhez, de senki nem szólt rá, mert vannak megszentelt pillantok. Ott állt rázkódva az első ülés mellett, de a kanyarban azért mindig leült. Amikor a Sziddhárta tekintetű vezető megkérdezte, nehéz-e ilyeneket tanulni, mert mégiscsak észrevette a kilógó szútrákat, és a pecsét alatt az intézmény nevét, mely Czukor Samu későbbi boldogulásának lett a záloga. Tacskó Gabriella akarta, hogy a Sziddhárta tekintetű vezető kérdéseket tegyen fel neki, amit az nem tudhatott, mégis kérdezett. Tacskó Gabriella pedig válaszolt. Ha az embert érdekli, amit tanul, akkor nem olyan nehéz, bár vannak szárazabb részek, ilyen például az… ezt a szót senki nem tudta megjegyezni, de nem is volt rá szükség. Érdekesek ezek a keleti vallások, meg meditációk. Még jobbak is, mint mi vagyunk, képmutató keresztények. A Sziddhárta tekintetű mondta ezt félig nevetve egy nagyobb kanyarban, és Tacskó Gabriella is mosolygott. Igen, ez egy másik vallás, mást tanítanak az életről, és nem is vallás, inkább etika. Most meg kellett volna az etika szót magyarázni, de a felszállóktól nem lehetett, később meg nem volt rá alkalom. Tacskó Gabriella nem tanulni ment, mégis minden útra kelés előtt nem keveset olvasott a Mesterről. Tőle nem olvashatott, csak azt olvashatta, amit mások írtak róla, de most ez is elég volt. Dobogó szíve és ideges nevetése ellenére mesélt a megszerzett tudás megszerzéséről. A hosszú hetek alatt egészen közel kerültek egymáshoz. Útközben halkan szólt a kereskedelmi rádió, egyik vezetett, a másik nézte a végeláthatatlanul hosszú utat, Sziddhárta kezét a kormányon és egy pillanatra megértette mi a szenvedés. A Sziddhárta tekintetű egy alkalommal elismerte az erőfeszítést, hogy viszonylag idősebb korban is lehet még tanulni, az ő felesége is levelező szakon végezte a tanítóképzőt és pont ezen a járaton ismerkedtek meg és szerettek egymásba, pont ott állt ő is, ahol most Tacskó Gabriella. Az ében fekete sziddhárta szem lassan közönséges szürkévé változott. Egyre ritkábban volt ugyanaz a sofőr, ezért a tudás egyre nagyobb lett, de funkció nélkül maradt, majd visszahullott oda, ahol mindig is volt, a nagy semmibe.
Megjelent: 2018-07-13 17:23:28
|
