VideóA Danubia Televízió videója Keresés a honlapon: |
Marga: Kudric pucér kísértete (Pilizota Szandra)
Marga: Kudric pucér kísértete A macskának nincse’ kalapja!
Marian, rontod a’ Ioan életit! Me rontod a lányát is! A károdda’!
De a Felicia Dimescut aszt nem ke’ rontani! Mer’ a Felicia Dimescu szereti a károdat! Tekeri a valagáját, min’ a Mahalás Maca. Meg fölhajtya a szoknyáját. Meg rá aka’ ű’ni a károdra.
– Kúrejjunk, én csókos Marianom! – Kúrejjunk! – kurjantod. Meg aszt is kurjantod: – Csinájjuk, opa-opa!
A padlás lépcsője válaszó’. Úgy válaszó’, hogy mennydörög. Megá’ a kúrelás. Meg a te károd nem bír á’ni. Lekonyú’ a’. A Felicia kerek fejibű’ e’ gyün ki: – Micsiná’sz mán, Bilek kandúr?!
A Bilek kandúr meg átkozódik odale’. Marian, fogod a Feliciát. Kinéző’ vele a’ ajtón. Mer’ még sose’ láttá’ beszélős macskát. Meg a Felicia se’ látott illyet.
Odale va’ egy baró izé. A leszakatt lépcső deszkáin mozog. Ollyan fekete a szőre nekije, min’ a Bilek kandúré. Meg a hosszú bajsza is ollyan nekije, min’ a Bilek kandúré. Meg fú meg sziszeg, min’ a Bilek kandúr. Meg kalapja va’ nekije.
De a macskának nincse’ kalapja! A Ioannak meg va’ kalapja! – Oj, de nagy a fejed, Bilek kandúr! – gúnyolócc. A ioan meg nyög. A Felicia meg a hátadra gyökeredzik. Csupasz csecsekke’. – Ez a’ apu, te barom! A Ioan felbámúl. Meg félreá’ a szája nekije. Így ütögeti a lapos guta.
A dó’gozás
Látod, Zora? A’ urad dó’gozik a műhelybe’. Nincse’ rajta a’ ing. A hátán meg va’ a’ izzaccság. Meg a Ioan fütyöl. A gyalut tologattya a koporsólécen.
A gyalu meg üvő’t: – Ne ő’jé’ meg, tesó! A gyalubú’ göndör haj nől ki. Meg a gyalu bakkecskepofájú. A’ Ioan meg csak tologattya a kajabálós gyalut. Meg a Ioan fütyöl.
Zora, kicsit mulaccságos e’ neked. De közbe’ sajnálod is a kajabálós gyalut. A Marian Georgevichet.
Zora, bemégy a műhelybe. A Ioan vigyorog, a Marian meg vurlyal. – Ioan, mé’ bántod a leendő vejedet?! Eszt visítod neki. – Mer’ ő tette tőnkre a lépcsőt – feleli a Ioan. Meg eszt is feleli: – Meg tűle fáj mindég a fejem! Meg a Ioan fogadkozik: – Elébb lesz e’ a szarházi a halál veje, min’ az enyim!
A Ioan keményen tartya a Mariant. A Marian meg mán sziszeg. Eszt ereszti a’ üres feje: – Zora, a’ urad egy gyí’kos, és meg fog ő’ni engem is!
A Ioan szeme fönnakad, mikó’ meghajja, hogy „gyí’kos”. A Ioan eszt mongya: – Sokat ütöttem a fejit, és baromságokat beszé’! – Sokat ütötted a fejit? – kérdeze’ vissza, Zora. Asztán fogod a söprűt a sarokbú’. Mer’ ki akarod söpörni innét a hazudgálást. – Azonna’ e’montok mindent a gyí’kolásrú’!
A Marian meg aszt mongya: – Oj, Zora, a’ nagyon csúnya és szomorú! A Ioan befogja a Marian száját.
Zora, pipás lesző’. Mer’ ezek mindenfélét mekegnek. Meg toszigájják egymást. De egyik se’ beszé’.
Indúl a söprűd, Zora. Dó’gozó’ a nyelive’. Meg izzacc, min’ a lú.
Meg dó’gozik a Ioan. Meg dó’gozik a Marian. Ollyan gyó’san futnak, hogy fölszántyák a’ udvart.
Megjelent: 2018-03-04 07:12:16
|
