Keresés a honlapon:

Marton-Ady Edina: Ziháló szövegek III.

 

 

 

Ziháló szövegek III.

 

Most minden össze. Megfàzàs lehet, de kimaradt az orrfolyás, köhögés, nincs láz, alattomosan lehúzódik azonnal, le, a hörgőkre, kínlódva tolom a kocsit magam előtt, alig csúszik a levegő, s ha nem volna elég, a középső, aki nagyon lányos, nagyon nő, ma úgy jött haza mint egy túllőtt varacskos, a púderrózsaszín télikabáton centi vastag sárréteg, a csizma még koszosabb, bekerülnek hát a mosógépbe, a csizma mosózsákban, órákon át mosom, kímélőn, hangosan hörög a gép, gyanúsan hangos, vége, egyszer mindennek vége, kiszedem a ruhákat, Szonja kabátja, Zoé téli overálja cafatokban lógó korpusz, ezernyi Ollókezű Edward röhög a dobban, késfogú acélkarmú farkasok üvöltenek odabent, bedugom a fejem, hol vagytok, hol, a sötétben fémesen fénylik a gyilkos teste, tenyeremmel simítom át, a dob sima, hideg, tisztaságillatú, de nem szeret, végighasítja az ujjam, ott, a kiálló fèmtüskék, ott ahol elengedte, ledobta a bordáját, nincsen rá szükség tovább, ölni vágyott, érzem a kibuggyanó vér forróságát, düh, mekkora, hatalmas düh, milyen lehengerlő, mocskos indulat van bennem, de megakasztom az ösztönt, a mozdulatot, nem fogom meg a kalapács nyelét, nem verem szét a hófehér arcát, a sárgán villogó ledszemeket, nem üvöltök, nem rúgok bele a nehéz, mozdíthatatlan testbe, csak állok, ezzel a hullámzó érzelemmel a szűkre szabott tüdőkapacitásomban, lehunyom a szemem és végigmondom magamban a legcifrább, legmocskosabb káromkodást, amit csak ismerek, mert akkor sem fogok, nem engedek, soha, soha, nem.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2018-01-24 14:50:50

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.