VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Dinók Zoltán: Az írógép
Összefutott a Márk téren Zsolt Imrével, aki bicegett, mint a sánta, mert legutóbb a fiai fociztak s megkérték, hogy legyen kapusuk. Ám hanyatt esett s azóta is úgy fáj a lába, hogy csoda az, hogy emberek közé ment – Mi van veled Imre? Úgy jársz, mintha a frontról jöttél volna haza! – Ezek a kölykök nagy szélhámosok! Nem tudtam kivédeni a gólt s hanyatt estem! – mondta Imre – Ejnye! Ezek a kölykök miatt sosincs nyugtod mi? – Á! Ne is mondd! Tényleg kezdenek az agyamra menni! De legalább a két fiam jó jegyeket hozna haza! Akkor még meg is bocsátanám nekik! Zsolt hangosan kacagott. – Ez nem is olyan vicces! – mondta Imre – Ne haragudj, rég nevettem én már utoljára s ha így meg tudsz nevettetni, akkor te bizony jó barát vagy! Imre mókásan vállat vont. – Gyere, üljünk be egy sörre! – mondta – Oké. – egyezett bele Zsolt Egy első osztályú presszóba beültek, ahol ugyan eléggé kigyúrt kopasz, tar fejű emberek voltak, de mindesetre azért barátságos hely. Pedig ezek az alakok Imrének egyáltalán nem tetszettek. Zsolt egy-egy pohár sört kért. – Valamit el akarok neked mesélni! – kezdte Zsolt. – Tessék! – mondta Imre – Tudod, Jánosról van szó. – Mindhárman írók vagyunk, mondjad csak! – mondta Imre – Nemrégiben megjelent egy jó novellája, ez kétségtelen. De amikor a lakásán voltam, egy fura dologra lettem figyelmes. – Mire? – kérdezte izgatottan Imre – A nappalijában tudod mit láttam? – kérdezte Zsolt – Ugyan mit? – kérdezte Imre miközben ivott egy kortyot a sörből. – Egy harmincas években használt írógépet. – mondta Zsolt kicsit cinikusan – Írógépet? S Ráadásul olyan régit? – kérdezte Imre nevetve. – Igen. De láttam rajta, hogy zavarba jött attól, hogy ezt észrevettem. – Hát.. Nem is csodálom.. – Pedig jó barátai vagyunk neki, de hármunk közül ő a legrosszabb író! – Hát persze hogy ő! – mondta Imre – Mi sokkal jobb novellisták vagyunk! – mondta Zsolt – De az írógéppel kapcsolatban nem mondott semmit? – kérdezte Imre – Megkérdeztem, használja-e, de szerintem hazudott, hogy nem, mert írólapokat is láttam az írógép mellett. – Azt mondtam neki, nyugodtan használja, legalább ennyiben is hasonlít a régi írókra. – Erre mit mondott? – kérdezte Imre – Hallgatott. S láttam rajta, hogy megsértődött. – Mert hát tény, hogy ő a kortárs irodalmat nem szereti. – mondta Imre – Ez nem jelenti azt, hogy száz éves írógépet használjon valaki! – érvelt Zsolt – Na mindegy, ha valaki ilyen romantikus, akkor bocsássuk meg neki! – Azt hiszem, mennünk kell! – mondta Zsolt – Gyerünk, vár engem is a munka! – helyeselt Imre Kiértek az utcára. Hideg volt, süvített a szél kegyetlenül, aztán egyszer csak összefutnak vitatémájuk alanyával, Jánossal. Először Zsolt köszön neki: – Szép napot! – Á! Zsolt! Imrével beszélgettél? – Igen, velem fecsegett, de mi mindent! – mondta Zsolt – Csak nem rólam beszélgetettek? – De igen. – mondta Imre – Látok valami gyanúsat a szemeitekben! – mondta János – Semmi rosszat nem mondtunk rólad! – mondta Zsolt – És most? – kérdezte János – mentek haza? – Igen. – még elég sok a teendőnk! – mondta Imre – Na, akkor én is megyek! – mondta komoly képpel János – Hová? – kérdezte Zsolt – Magánügy. – válaszolt röviden és mereven János. – Akkor viszlát! – mondta Imre – Ég veletek! – mondta János S elváltak útjaik. De Zsolt valamit megérzett. Rafináltak voltak mind a ketten. Zsolt elment Imrével abba az irányba, amelyre János. S mit látnak? János az írószerboltba ment s Zsolt tudta, hogy ott festékszalag kapható. – Látod ezt? – kérdezte Zsolt – Igen. Látom. Valószínűleg festéket vesz az írógépbe. Jót röhögtek mind a ketten. De Zsolt azt mondta: – Hát ilyen írók is vannak manapság!
Megjelent: 2018-01-12 18:11:49
|
