Keresés a honlapon:

Rimóczi László: Márkatudatos koporsóválasztás (4. regényrészlet)

 

 

 

Márkatudatos koporsóválasztás (4.)

 

Ebéd után a cserkészvezető odasündörgött Pierce Brosnan-hez.

- Kérsz cukrot, Mr. Brosnan? – kérdezte bratyizósan a parancsnok, azzal előkotort a zsebéből két aszott, viharvert tejkaramellát és a másik ember felé tartotta mind. A színész úgy tekintett a felajánlott élelmiszerre, mintha a jó öreg cserk.vez. egy termetes csótánnyal kínálta volna.

- Nem, kösz. Van sajátom.

Nem volt sajátja.

- Mit tehetek önért, parancsnok? – kérdezte Pierce, mert látta, hogy Reissmüller nézegeti. - Próbál belátni?

- Belátom, hogy maga tanult embernek tűnik. Értelmességinek. Az sem kerülte el a figyelmemet, hogy az ön kolosszális agya bőven alkalmas az intellektuális mocorgásra. Árulja el, mi a nyugalma titka?

- Az állandó önvizsgálat.

- Az meg mi?

- Figyeljen, mutatok valamit – Pierce bizalmasra halkította hangját, a farzsebébe túrt és elővette a tárcáját, majd abból egy csecsemőt: egy régi kisbaba fekete-fehér fényképét. - Maga filozofikus alkat, parancsnok? – kérdezte Reissmüller-t, noha tudta a választ.

- …nem igazán…

- Mutatok egy érdekes dolgot. Nézze ezt a babácskát. Ugye milyen tüneményes teremtmény? Most mondja meg, hogyan, s miként lesz ebből az aranyosságból, ebből az eredendően tiszta csecsemőből 20-30-40 év múlva egy aljas ember? Erősebb szóval: rohadék?

- Miként lesz?

- Attól, hogy egy Aljas gyenge. Gyengén, könnyen és akadálytalanul magába szívja a rohadék környezete minden rohadékságát, így felnőtt korára természetes, hogy elrohadékul. Erre int engem ez a fotó, hogy ne szivacsoskodjam magamba mások rohadékságát. Innen a kiegyensúlyozott magabiztosságom.

- Ki ez a kölyök amúgy?

- Egy Aljas. Az egyik legrohadékabb halivúdi producer. Így nézett ki kicsiben és ártatlanul.

- És mindig magánál hordja?

- Mindig. Mert mindig emlékeztetnem kell magam, hogy mi az ember. Naponta rá akarok döbbenni az ember alapvető romlatlanságára, és az őt állandóan körülvevő, ostromló, befolyásoló és veszélyeztető rohadékosító folyamatok fékezhetetlen hatalmára. Itt ez a helyes baba. Aljas lett, pedig nem annak született. Egész életünkben azon görcsölünk, hogy bebizonyítsuk másoknak, vagyunk akkora seggfejek, mint ők. Az egész univerzumban az egó a legperverzebb szerkezet, ami ócska játszmákkal tartja fenn magát, azokon csiszolja magát addig, míg teljesen el nem reszelődik és eltűnik mögüle az ember. Meghal és észre se veszi - hát mekkora bolondéria ez? A követelőző egó lopós: energiát lop, mindenhonnan, figyelemmel, toporzékkal, fegyverrel, háborúval, pedig rendelkezésre állna az univerzum végtelen energiája, de neki elég az apró. Izgalmasabb valamit levadászni, mint ingyen megkapni. Káprázatteste a jelenségvilág rabja. Az ész helyett a félelem motiválja. Fél, hogy alulmarad, fél, hogy nem nyomhat másokat a víz alá, fél, hogy elveszti, ami megvan, illetve nem jut hozzá ahhoz, amire vágyik.

- Ó!

- Ez az Aljas-példány már teljesen kifejlett – pöckölte meg Pierce a fotót. - A producersége csak fedőszakma. Cégeket vesz, kiszórja az alkalmazottakat, feldarabolja, majd tönkreteszi mind. Lelke nincsen. Számára minden ember csak statiszta, feláldozható paraszt. Meg van győződve arról, hogy mindenki csak azért létezik körülötte, hogy őt kiszolgálja és szórakoztassa. Hazugság és képmutatás a fegyvere, nyomában bánat és szenvedés jár. Azt hiszi, hogy az aljasság erőssé teszi, és a ravaszdiság biztos talaj. Ha valamit szép szóval nem ér el, akkor alvilági eszközökhöz nyúl. Az ügyvédei pedig bármiből kimosdatják, mert az igazság pénzzel hajlítható. Ölt már embert saját kezűleg is, de erről csitt! Prostikat fojtogat szabadidejében, de már túl sokat árultam el, többet nem szed ki belőlem.

- Az emberi létezés néha ijesztően ellentmondásos...- összegezte a parancsnok.

- Így van. Ez a producer a legjobb példa rá, ...aki csak úgy berobbant a létezésbe és azóta pusztít. Már nem lehet megállítani, akkor kellett volna, amikor még ekkorácska volt, de ki tudta ezt előre? - a színész visszarakta a képet oda, ahonnan elővette.

- Nem minden amerikai Aljas – vélte a cserk.vez..

- Én Írországban születtem, így vonakodva tartom magam tősgyökeres amerikainak, de az amerikai büszkeség sosem volt ínyemre: kiirtották az őslakosokat, majd a Nagy Fehér Főnök Jézussal mosta le magáról a bűntudatot.

A parancsnokra hullámokban tört rá a fáradság. Nem tudta eldönteni, hogy most beszóltak neki, vagy csak a feje fölött általánosítottak.

Pierce folytatta:

- Amikor a kegyetlenség szorgalommal párosul, az világromboló. Emlékszik arra a fotóra, amit nem rég mutattam?

- A csecsemős?

- A csecsemős.

- Igen. Akartam is kérdezni, hogy honnan szerezte? Netán ama baba felnőtt verziója adta?

A színész arcán derűs semlegesség futott át:

- Nem válaszolhatok erre a kérdésre, de az archívumból loptam. Amikor ez a producermogul, akinek már nem ez volt az első rovása ezen a húzásán, egy karácsony este azzal hívott fel, hogy „Egy telefonomba kerül és rád gyújtják a házat, ha nem írod alá a Sony-val azt a 20 részes tévésorozatos szerződést, amiben egy transzvesztita állatorvost kéne alakítani!” akkor döntöttem el, hogy örökbe fogadom ezt a lapos csöppséget. Tudtam, hol keressem. Az élő és kifejlett változatát megváltoztatni már nem tudom, de magamat még igen. Mindig egy lépéssel a nézők előtt járni – ez a jelszavam. Bár lehet, hogy túlkomlikálom...

- Talán inkább túlkomplikálja...

- Maga szerint, amikor megszületik egy gyerek erre a világra, életének mely periódusában kerül bele a birtoklási vágy, a féltékenység, a becsvágy, az irigység és a harag? Mert ezek nélkül születik.

- Megvonom a vállam – vonta meg a vállát a parancsnok. - Gondolom, útközben rakódik rá. Felszedi.

- Felszedi, de mi szerint? Milyen alapon dönti el, hogy mit választ? Miért választja a jó helyett a rosszat, a szeretet helyett a harcot és gyűlöletet? Vagy eredendően magunkban hordozzuk a rohadékságot, mint valami ősbűnt? Maga szerint, miért?

- Mert ilyen a világ. A világ szar.

- Frászkarikát! A világ semmilyen. Mi tesszük valamilyenné. Az Aljasok és Rohadékok természetrajza nem egy léleküdítő téma, tudom... Látom, hogy unja.

A cserkészparancsnok egy pillanatra elgyönyörködött a fess színészben. Ez a férfi nagyon férfi.

- Ingerekkel bombázzuk magunkat, mert félünk magunktól. És a Választól – Pierce arcot vágott, de nem indokolta, mi áll ama arc hátterében.

A felhők közömbösen úsztak felettük.

A star ezután szó nélkül otthagyta a töprengő Reissmüller-t.

Szemrebbenés

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-12-09 17:00:03

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.