B. Tóth Klári: Rex
Sintár bácsit nem lehetett látni a kutyája nélkül. Össze voltak nőve, mint két hű barát.
Rex olyan kutya volt, hogy jobban értett magyarul, mint sok ember.
Egyszer az öreg a kertben nyomkodta a bicikli gumiját: lapos volt. Odavetette csak úgy foghegyről:
- Rex, menj fel a padlásra, és hozd le a pumpát!
A kutya fölszaladt a meredek padláslétrán, és már jött is le, szájában a pumpával.
Egy nap a gazdája megbetegedett. Nem jutott el a boltig sem. Betanította a kutyát, vigye el a bevásárlókosarat a szájában, beletette a listát, és a pénztárcát. A boltvezető, Irénke rokonuk volt, ismerte őt Rex.
-Vidd Irénkének a kosarat!
Irénke benyúlt a kosárba, kivette a cédulát, betette az árut, kivette a pénztárcát, a pénzt, visszatette a visszajárót. A kutya bárki más kezét megharapta volna. Ha a vezető nem volt ott, a kutya aznap nem vásárolt.
Sajnos a jó kutyákat sem kerüli el a végzetük. Rex, az emberszabású kutya is megbetegedett, és elpusztult. Az öreg Sintár magába roskadva ment a kocsmába a harangozóhoz:
- Béla, csendíts Rexnek, megfizetem.
Béla állta a szavát, kiharangozta a kutyát, mint a férfi halottakat szokás. Egyszerre összeszaladt a falu:
- Kinek az ura hótt meg?!
A férfiaknak ugyanis hármat csendítettek, az asszonyoknak kettőt, ha meghaltak, ez volt az egyezményes jelzés.
Mikor kiderült, hogy kutyának harangozott, összeült a szigorú presbitérium.
- Hát ez má mégse járja!
Kicsapták szegény harangozót, de mindenki érezte a szíve mélyén, hogy igaza volt.
Ez a kutya bizony sok embernél többet ért.
Megjelent: 2014-08-03 19:48:39
 |
|
B. Tóth Klári (Budapest, 1955) író, költő, festő-restaurátor |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
