Videó

Szabó Imola Julianna videója




Keresés a honlapon:


Dinók Zoltán: A bokszoló

 

 

A bokszoló

 

A bokszoló megebédelt a városközpontban. Nem sokan voltak az étteremben. Sanyi barátjával, Gáborral az étterem hátsó részén ültek.

– Rég ettem ilyen finomat! – mondta Sanyi

– Te mindig csak otthon eszel!

– Hát tudod, buksz tárca kérdése is ez.

– Ne siránkozz! Nem vagy te olyan szegény!

Sanyi a lecsó elfogyasztása után rendelt egy kis pohár mézes likőrt is.

– Engem nem hívsz meg?

– Ha akarod…

– Nem, igyad csak, majd én fizetek magamnak…

Gábor nem is kívánta a röviditalt, csak mert barátjától látta, ezért rendelt egy kókusz likőrt. A pincér rögtön meghozta.

– És hozod a formádat? Úgy értem még mindig legyőzhetetlen vagy?

Sanyi elmosolyodott.

– A meccseimre sokan járnak.

– Nahát, az a lényeg!

– És veled minden rendben a bankban?

– Persze, de nagy a hajtás!

Sanyi ahogy megitta a konyakot, búcsúzni készült.

– Haza kell mennem! Még mosnom kell!

– Irigyellek az agglegény életedért.

– Hidd el, nem olyan jó!

Majd felkeltek s kisétáltak az étteremből, s minden jót kívánva elköszöntek. Sanyi ahogy a macskaköves úton megy hazafelé, arra lesz figyelmes, hogy pár huszonéves fiatalember egy lányt bántalmaz. Lökdösték fel-alá, nem hagyták abba az erőszakot. A bokszoló rájuk rivallt:

– Miért nem hagyjátok békén azt a lányt?

– Maga ne avatkozzon ebbe bele! – mondta a három közül az egyik.

S tovább lökdösték, már a ruháját kezdték szaggatni. Sanyi erre közbelépett s mind hármójukat a földre teperte. Az egyiket jobb egyenessel, a másikat egy nagy jobb horoggal, a harmadikat meg egy jobb csapottal. Neki ez tulajdonképpen nem is volt nehéz. Aztán felkeltek s leléptek.

– Jól van? – kérdezte Sanyi

– Igen. Én igen. Csak a ruhám…

– Ne törődjön vele, a lényeg hogy meg se erőszakolták…

A lány egy járókelőre lett figyelmes.

– Mi az? Mit néz?

– Nézze azt az embert!

Mire Sanyi odanézett, hátat fordított s eltűnt a homályban.

– Ne foglalkozzon vele!

– Köszönöm, hogy megmentett, maga nélkül megnézhettem volna magam!

Sanyi mosolygott s csak annyit mondott:

– Menjen haza és vigyázzon magára!

– Oké, megyek is!

A lány felszívódott, mire Sanyi is kifújta magát. Hazatért.

 

Másnap két újságíró jelent meg a lakásán. Sanyi először nem is értette.

– Maga az, aki megmentette a tizenhét éves Flórát? – kérdezte az egyik

Már leesett neki, miről is van szó.

– Igen, én, de önök ezt honnan tudják? – kérdezte Sanyi

– Újságírók vagyunk!

– Ezt Flóra mondta el önöknek? – kérdezte a bokszoló

– Egy szemtanú odament a lányhoz s kifaggatta. Így abban egyeztek meg végül is, hogy az ügyet nagy dobra verik. De nem is Flóra, hanem főleg a szemtanú akarta így.

– Sejtettem.

Majd bekísérte őket a konyhába. Az újságírók faggatták. Legalább két óráig. Végül mind a kettő azt mondta Sanyinak, hogy a televízióban és az újságokban erről beszámolnak.

– Beleegyezik, ugye? – kérdezte az egyik

– Bele. – mondta a bokszoló

Aztán nagy szenzáció lett a dologból. Az esti hírekben benne volt az eset. Az újságok pedig erről írtak.

Egy nap Sanyi hazatér az edzésből s a levelesládájában egy levelet talál. Mikor felmegy a lakásba, kibontja s egy lány írt neki. Szerelmes levél volt.

– Nahát! – ilyen szimpatikus vagyok?

De mindenesetre büszke volt magára s ez igazán jól esett neki, hiszen agg legény volt. Még aznap megünnepelte magát egy üveg vörösborral…



  
  

Megjelent: 2017-12-04 17:00:14

 

Dinók Zoltán (Kecskemét, 1981) író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.