VideóA Danubia Televízió videója Keresés a honlapon: |
Pepe Canalejo: Akinek két anyja van – regényrészlet (Pilizota Szandra)
Pepe Canalejo: Akinek két anyja van regényrészlet
II. A piros bicigli Malmsteen cica – Angelo kuzin háziszörnye – nyelvén vernyákolta teli a kátyúkat. A láncokat Tolvaj Ramón kangörcse olajozta. Az éjszaka és az oldalvonal afféle csővé zárult: a végében a kivilágított benzinkút ragyogott. A more egy „turdefrancis” sebességével tepert. A lámpák fényudvarában úgy fékezett, mintha Harley Davidson lett volna a valaga alatt. A padkán tekergő két vénkurvába karolt, ám Lorenzo pofája megtörte ezt a csodás idillt: - Az ingyér’ dugásér’ evett ide a lepra? Hó’ hagytad a Tökfejet? Minde’ csak neked ke’? - A Búlerát adagojja – kezet csókolt Lola mamának és Caro mamának. – A hő’gyek megtiszte’nének, ha velem ta’tanának! Lola és Caro kiegészítették egymást. Lolát dús idomokkal tömte meg a Devlácska. Marilyn Monroe-t majmolta. Hangjában izgató szigor köszörült. Caro csontjainak zörgését a neccekben messziről hallani lehetett. Vörös kontya egy álló pélóra emlékeztetett, amit rajongva imádott, no meg mindent, ami „szerelmes”. - Vamos ya! – furakodott az öreglányok közé és máris vitte volna őket. Lorenzo az egyik kútra lódította a gallérjánál fogva. Balja rosszmájúan kotorászott a bicskát rejtő zsebében: - Conju de la puta perra madre! A fijamat hűlyének nézheted, de engem nem! Fizessé’! Kétszáz! - Kéétszáááz?! - Alulbecsű’sz minket, te mocsok?! – vágta nyakon a hirtelen haragú Lola mama. - De ha nincse’ annyija! – picsogta Caro mama bulldogharapású állkapcája. - Ni, mije va’ neki? – olyan szakértelemmel motozta meg, mint egy zsaru. – E’ kevés! Ramón segélykérően pislogott Caro mamára, aki ismét elsírta magát: - Lorencito! Egyetle’ akciós mórát! Beteg lesz, ha nem tisztíccsa ki a kárját! Tiszta sárga a feje má’! - Mit kapnánk cserébe a lé helyett? Ramón lepetézett attól, amit Caro mama ajánlott fel a nevében: - A mi teheccséges fiunk statiszta a filmbe’! Ramón elintézi, hogy ő jácca a szere’mes latin srácot! Gondó’kozzá’, drágám!Micsuda gázsi já’na é’te! - Nos, Ramón? – Lorenzo kételkedett, de szeretett volna büszke lenni fiára és medencés villában lakni. - Anyám életire esküszöm! – Ramón vér szerinti anyja már rég alulról szagolta az ibolyát. - Maque barátom karrierje egy dupla szexér’! - Akkó’ csak egy százas! Pon’ annyid va’!
Vamos ya! – Gyerünk már! spanyol - Conju de la puta perra madre! – Baszd meg a kurva anyádat! spanyol
- A műszaknak vége, compadre! – búbozta a partvis nyele a kövérkés férfi koponyáját, aki estében rövid lábaival csaknem elgáncsolta a támadóját. Ramón az égnek álló talpú latin anyukákat emlegette. Lerángatta róla a Hotel Lo Mejor logójával ellátott kék takarítós csicska köpenyt. Kezén ekcéma ütött ki, ahogy megragadta a furcsa puceválós masina fogantyúját. Fütyülésével megölte a folyosó csendjét. Csupán a lépcsőforduló és a lift felőli lakosztály tátogott ismétlődő dialógusokat és cuppogásokat. Ramón belökte az ajtót. Átviharzott a puccos nappalin és egy árkádos átjárón, amit az irodafélétől egy kaktuszos polcrendszer választott el. - Jelenet indul! Kamerák forognak! – Pepita Baele dirigálása úgy húzta befelé Ramónt, mintha „ingyér’ vesztegették” volna odabenn az „árányát”. A összes vaku a „takarítóra” szegeződött, akinek fogalma sem volt a masina működéséről. Előre-hátra tologatta. Fontoskodó pofával maszatolta a porcicákat a bolyhos szőnyegen, míg az ágyhoz nem érkezett. - Jé! Ezek dugnak! – meredt az ott fetrengő párocskára. A romanő megkukult és a csöcstartója a nyakába csúszott. A bájgúnár kezei ügyetlenül estek le a dudákról. Ramón tekintete éppen ezt csípte el: - Béna vagy, more! Mire vá’sz má’?! Aggyá’ neki! Vagy én taníccsalak?! – közéjük huppant. A stáb hördülve botránkozott meg. Úgy tűnt, véget vetnek a munkának. Pepita azonban határozottan intett: - Folytassátok! Ramón vakerálása fagyasztotta meg az epesárga megrökönyödést. – A csajé lába köszt va’ a virág! Akkó’ piros, ha öntőzik a szerelemmel’! Ami mutattya magát! A hosszú péló képibe’!
compadre – komám spanyolul
Ramón tökéletes farrucája köré csavarta az őt ünneplő putritelepet a váltott ritmusú búleriában. Toque libre röppent a tenyerére. Cipősarkai a cajón surrogását tiporták. Fejére a Devlácska áldása hullott. A benzineshordók pilácsában a nyomorúságos lukak palotává változtak, a kukaháziak Vallejo-féle úricigányokká. Tolvaj Ramón futó csókot nyomott Chulla homlokára, majd a punta bevitte a buli kellős közepébe: - E’ az! - E’ hát, szarházi! – ficamodott a dallam a gallérján egy csontos kézként: Lorenzo Quevedo pájinkától üveges szemei kalickába zárták. – Átbasztad a fíjam! - Ő is aszt csiná’ta velünk! Tudod, a Pepita… - Kussojjá’! Bepaterolod a fíjamat a filmbe, vagy kiontom a beled’! Ramónra kínvigyor mumifikálódott, ahogy elképzelte a „kurvabelezőt” a hasában. - Milye’ a buli, Lolo? – túrtak helyet Chulla hurkái az ital-utánpótlással. – Egy kis erősítő! A fáraccságra! Lorenzo a szeszes palack tartalmának felét azonnal a torkába csorgatta. - A baráccságunkra! – nyomta Ramón markába a maradékot. Tolvaj sosem teketóriázott, ha a vedelésről volt szó, de most még a Chuchoso-féle nemes lé is megkeseredett a szájában.
farruca – férfitánc a flamencóban búlería – flamenco egyik fajtája toque libre – szabad gitrájáték a flamencóban cajón – láda, ritmusszekció a flamencóban punta – pontozás, lépés a flamencóban
A csengő pirult. A kertkapuk fehéren zárkóztak a térköves ösvénybe és a mór stílusú villába. A pázsit élénkzölden feleselt a déli napsütésnek. - Eresszé’ be, rohatt kú’va! – ragadt a gombhoz Lorenzo Quevedo ujja. – Visszaadom, amit nekem csiná’tá’! A fíjam utál, mer’ miattad fenyegettem meg a baráttyát! Mér’ nem lehet az én teheccéges Maquém a sztár?! Egész éjje’ sírtam…meg a kurvamamik is! Nem bírnak dó’gozni és nincse’ lé! Gyere és javíccsá’ meg minde’t! – ügyet sem vetett a beparkoló polgárőr autóra: vicsorítva rázta a kerítést, mint az állatkerti majom. - Mi a problémája,? – lökdöste a szekrényajtó-termetű egyenruhás fickó, aki az alkarján a mexikói Szűzanya tetoválását viselte. - Áy….tesó…csak a Pepitát kerestem! - Te vagy az új bikája? - Az valami fiatal csávó – legyintett az, aki a kocsiban maradt. – Ne bánkódjon! A környék teli pénzes vén lotyókkal, akik az idősebb gettós farokra buknak! Lolo agytekervényei helyén a sofőr szavai gabalyodtak:”valami fiatal csávó…valami fiatal csávó..”
„Dzsajjá’ a moziba, fíjam!” – Tolvaj Ramónnak nem kellett kétszer mondania. A tizenéves – igen helyeske – Joderatorito tenyerét égette a lé. Alig várta, hogy az El Puche-i „házi filmcentrumban” a pélóját verhesse az ikernyanyák legújabb alakítására, a „Lókefélkék támadására”. Csimbókjai a suhogó melegítőfelsőre sültek. Gizda járásával a híres Angelo nagybácsiját majmolta a lámpák rivaldafényében. A házból visszhangzó kopogás megtorpanásra késztette. Kíváncsian lesett a sarokról. Manuel Quevedót köpte ki a leprás vakolatú épület öltönyben és nyakkendőben. Vállig érő haját apuja hajzseléje nyalta le. „Há’ mégis fíjúkú’va letté’?!” – Joderatorito szemöldöke a balkonon száradó bugyikba ugrott: a „fíjúkú’va” mellett egy „ámerikái luxusáutó” állt meg. Maque-t ismerős női kacaj húzta be. „Pepita tanító néni meg a Maque? Sárgú’ a májam az iriccségtő’!” – a csodakocsi mögé lopózva kémlelte a különböző testrészek vonaglását. - Ne itt! Ne itt! – nyögdécselte a nő. – Hozzám megyünk, bikácskám! - Múúú! – hörrent a belegyezés. „Apuci! Dugd fő’ magadnak a mozidat! Élőbe’ sokka’ jobb a toszás!” – bemászott a csomagtartóba. Pepita és Maque ugyan hallották a csapódást, de annyira lekötötték egymás érzékeit és testrészeit, hogy szó szerint „basztak rá”.
El Puche – Almería város bevándorló negyed
Joderatorito lett a „rosszindulatú daganat” a ruhásszekrény fekete tüdejében. A női göncök illata a csipkék közé emelte a libidóját. Ingyenmozi kockái peregtek húnyt szemhéjai alatt, miközben a nadrágjában „dolgozott”. „Eso es, mamita! Lovagojjá’!” – vált eggyé lelkileg és testileg az odakinn toszó és nyögő Maqué-val. Torokba szorult óh-zással sült volna el, amikor a „filmbe” belerondított a nyálaskodó szamárordítás: - Pepa! Pepita! Itt a te kolumbiai bikácskád és készen áll a corridára! - Appicsába! – káromkodott Maque. - Bújj el! Gyorsan! – a nő kirángatta a párnák közül és a szekrénybe lódította olyan erővel, hogy a „latin szerető” lefejelte Ramón fiát. - Mi a rá’…?! - Kussojjá’! – fogta be Maque száját a Kicsi Kefélőgép pont a „pöcsös” tenyerével. – Mosta’ kezdődik az igazi műsor! Maque csak azért nem köpködött az undortól, mert őt is érdekelte a házastársi cirkusz. - Mi ez a bűz?! Fújj! Pézsma! – orrontotta meg Pablo az idegen parfümöt. – Kivel basztad széjjel az ágyat, te rihes ribanc?! - Te kivel móráztál egész éjjel?! - Hallgass és inkább arra használd a pofád’, amire való! – az orális szexre gondolt. - Én?! Én, akinek az apja Andalúzia kokainbárója?! El vagy tévedve, faszikám! Nem emlékszel, hogy csicskultál, hogy a papa az áldását adja a házasságunkra? Mer’ kiderült, hogy te csak névrokona vagy annak az Escobarnak! Zabigyerek az árvaházból! Azt se’ tudod, ki az anyád meg az apád! Két ordas pofon csattant, majd Pablito a hajánál fogva vonszolta visítozó feleségét a szekrényig: - Éppen ezért teszek túl az Escobar bácsin! Végleg megszabadulok tőled, te hárpia! Degeljél meg a rongyaid között! – behajította a nőt a hallgatózóhoz és kulcsra zárta a szekrényt. – Költözöl, drááágáám!
Eso es, mamita! – Ez az, kisanyám! spanyolul corrida – bikaviadal - Sí, senora! – Igen úrnőm! spanyol
A „ruhák” koporsója és pokla a kisbuszban hánykolódott. Bugyrában testek főttekk Pepita rovelásának levében. A klausztofóbia áztatta át őket. Joderatorito morbid humorával ütötte el a pánikot: - Áutóva’ visznek a halá’ba! Jobb a’, mint gyalogó’ni! - Kapd be! - Azt a Pepitának ke’, more! Pepita a fiúra mászott és melleivel eldugaszolta az orrlikait: - Megöllek! - Haggyad má’! - Dik! Rá van írva a meripén a pofájára! – Pepita az értelem halálára célzott, ami a fiú apján szintén fellelt. Később a kisbusz sivítva fékezett. A ballasztot durva röhögések közepette lódították ki a csomagtartóból. A bútor valamiféle lejtőn bucskázott lefelé három szólamban kiáltozó tartalmával. - Segítséég! A szemétkupac oldala felszítta a hangokat. A bútor jó ideig az ájult csend fészkévé lett. Amikor a Devlácska megunta a „kukaságot”, a rumba ritmusát ütlegelte a fán. A deszkák szétfeszültek. A kisbalta fáradhatatlanul dolgozott. Joderatorito és Maque a testükkel védték a nyüszítő Pepitát. A szerszám kettejük közé hasított. - Ájjá’ má’ le, hombré! – vurlyalták teli torokból. A Devlácska a szemétcsősszé vedlett ijedtében. A balta a nagylábujja mellett vágott bele a földbe: - Tik? Azt vélhette, hogy az antik bútor valami nagyon értékes dolgot rejt, ám a selejtes Joderatorito és a ripacs Maque bújt ki belőle a verekedős luvnyával. Rajtuk kívül csupa buta női ronggyal szembesült. - Joderatorito! Stricó letté’? Ők a kú’váid? A faszi a’ nem ke’, hijába mesztelen! A csaj jöhet, de mondd meg neki, hogy rúgni aszt tilos! - Inkább e’, mint a sitten rohadni! Aszt apuci csinájja! Figyejjé, more! Mos’ nem adom a kú’vákat! Ő’töznek és viszem őket! Dó’gunk va’! Pepita gyorsan magára dobta a piros nyári ruhát, míg Maque megszégyenülve meredt a textilekre. - Ő’tözzé má’! Dögös luvnya légy! Na…Színész vagy, vagy mi a faszom!? Minde’t el kell tudnod jáccani! – mordult rá Joderatorito, majd csaknem nevetve bökött a göncökre. – A többi a tied! - Micsinájjak velük? – fakadt ki a szemétcsősz. - Képze’d! Láttam olyat, hogy a kutyán vó’t a ruha! - Ruha? – a fenyítő fémrúd rémlett neki. - Nem olya’ ruha, hanem ilye’! Add a cuccokat a degekre! Jobba’ örű’nek neki, mintha adagó’nád őket!
rovelás- sírás, romanes eredetű szleng meripén – halál, lováriul is és calo castellanóul is
Megjelent: 2017-11-11 17:00:53
|
