Keresés a honlapon:

Standovár Ágota: MagaNyuszója

 

MagaNyuszója

 

Magának is szépet EgyetlenM,

képzelje, ahogy olvastam a levelét, rádöbbentem, elég volt, hogy megsajnált és távgondolt rám, máris minden elromlott tárgy megjavult körülöttem. Igaz, tegnap felhívtam a város összes alkatrészboltját, mire az utolsónál a kocsimról kiderült, nem lehet benne szakadt kuplungbovden, hisz hidraulikás. Sejtheti, mekkora öröm nekem, hogy már tudom, csak azért égett a műszerfalon az a piros lámpa, mert szomjas volt a kuplungtárcsa. Fel is buzdultam azon, hogy nincs is nagy baj, feleslegesen ijesztgetett, nem kell kiszerelni a motort, csak egy flakon kuplungolajat kell vennem. Ezért is jutott eszembe, hátha a mosógéppel sincs komolyabb gond. Nem szóltam hát a szerelőnek, én mentem le a mosókonyhába, és tüzetesebben szemrevételeztem az automata mosónőmet. Újra kiszedtem a szűrőt és jól belepiszkáltam a lyukba egy fakanálnyéllel. És képzelje, naná, hogy nem kerül a drágám szervizbe! Két beszippantott nejlonzokni miatt nem szivattyúzta ki a vizet. Gondolhatja, hogy a sikeres mosógépjavítástól vérszemet kaptam, és azonnal ráugrottam a mosogatógépemre is, de sajnos fennakadtam a csillagcsavarokon, úgyhogy csavarásügyileg segítségül kellett hívnom az apukámat. Talán mégis inkább a gyerek barátjának kellett volna szólnom, mert percekig csak vitatkoztunk. Sehogy sem akarta hagyni az öreg, hogy kiszereljem az ürítő szivattyút. Egyfolytában azt magyarázta, hogy ott mennek a villamosvezetékek, meg a víz ki-be csövek, és csak nagyobb kárt teszek a szakszerűtlen bontogatással. Maga ismer engem! Gondolom, nem lepődik meg azon, hogy nem adtam fel. Bár a szivattyú végül a helyén maradt, ráleltem egy másik csavarra abban az izében egész lent, és megörültem annak, hogy amit tart, az mozog. Azt végre hajlandó volt az apukám kitekerni nekem. Így jutottam el egy műanyag kerékhez, ami az istennek sem akart forogni, pedig minden keréknek az a dolga, hogy forogjon. Nem is hagyhattam, hogy kifogjon rajtam. elkezdtem vele játszani. Tudja, ahogy szoktam. Amikor már egész belejöttem, jól le is öntöttem. És akkor újra szívni kezdett! Apukám is megcsodálta. Az előbb még egy zacskó szódabikarbónát is beleöntöttem a lyukba, a biztonság kedvéért, hogy teljesen feloldjam a lerakódott zsírt. Remélem, most büszke rám! Látja már, mennyire jó, hogy maga van nekem? Azzal, hogy távgondol rám, sajnálkozva, mindig eszembe juttatja az okosságokat. De most nincs időm többet írni, mert mennem kell fúvókákat porszívózni. Ne ijedezzen! Csak a kazánt szerelem meg, hogy újra legyen meleg a lakásban, és nem tart ám olyan soká, hogy ne férne bele a maga beígért kávéja, meg a miegymása. Azon viszont gondolkodnom kell, hogy tér- és időbelileg miként egyezzünk. Nekem csak a délután jó, és az is csak holnap, vagy holnapután, de négynél előbb az sem, se csütörtökön, se pénteken, a hétvége meg amúgy is gázos, és hétfőre már elröppentem. Pedig haj 'de jólesne, ha tudna hozzám kötődni! Oldja meg!

Addig is millió csóka,

MagaNyuszója

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-10-29 17:00:41

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.