Videó

A tegnap.ma videója




Keresés a honlapon:


Horváth János: Elszakadás

 

 

Elszakadás

 

Szerettem őt, hiszen most is szeretem. Fordított világban élünk, ahol mindenki más előnyt igyekszik kivenni a kapcsolatokból, ahol az idő megnyúlt tengelyén elveszik a realitás. Fojtogat a sírás, mert a veszteség nagy, de nem tudja magával vinni a történelemnek azt a kis darabját, amíg közösnek éltük meg a jövőt. Magamra öleltem. Éreztem szíve verését, hallgattam légzését, amikor alvásba süllyedt kicsi teste, és magával ragadott engem is a béke. Boldog jövő volt, ami közös létezésünk alatt megadatott. Ma elfordult tőlünk, és végleg magára maradt. Pedig csak értetlenül áll saját döntésének következményei előtt. Még csak azt sem mondhatom, hogy a szakítás mindennapos dolog, és az együttlét összekötő szövetén meghasadt terveket felejtse el, viselkedjen férfi módjára, tűrje a megpróbáltatást, amit rámért a gondtalan napok élvezete feletti feledékenység. A tanítás érthető, nem kell hozzá tapasztalat, csak értő módon kell kezelni, a logika értékkészletével. Két éve azzal állított be, hogy a fiúkat szereti. Na és, mondom én, mostantól könnyebb, nem kell hordani a terhet. A barát is előkerült, egy évig lakott itt. Aztán jött, hogy mennyire gusztustalan ez a helyzet, hogy itt kell rohadni ebben a lyukban a pofánkat bámulva, hogy most már elég. Mindent magukkal vittek a bútorozott lakásba. Az elmúlt egy évet, és azt a huszonhetet, amely megpróbáltatás volt nekünk, neki. Nem végezte el a középiskolát, még három megkezdett tanév, három különböző intézményben, aztán végleg kihunyt a lelkesedés. Most robotként a gyárban, nettó megélhetés, de semmi perspektíva. Aztán a szakítás. Örömtelen hétköznapok, az együttlét kínja. És az együtt nem lété. És hogy hazaköltözne, de az élet olyan, mint a folyadék, megtalálja az utat, ha rés van valahol. Más tervek, jövőtervezés, végre elég a tér, nem szorongunk öten hetven négyzetméteren. Kelés három etapban, fürdőszoba, és egyéb helyiségek, éjszakai olajszag, három műszak, feszültség, hazugságok, és érzelmi zsarolás, anyagi kifosztottság nincs tovább. Hazajönne. Nem, mondtam, ezt most oldd meg magad. Felnőtt módjára, hogy az “ide akkor se jövök vissza, ha a híd alá kell mennem” kijelentése gerincet egyenesíthessen, hát ne gyere. Ha anyagi segítség… anyagiakról nincs szó, de se vele, se nélküle ezek után. Na, ezt aztán tényleg neked kell megoldani. Elrohant. Majd telefon, hogy szembe kell nézzetek a ténnyel, engem nem láttok többé. Csak az értetlenség és a bizonyosság, hogy most az egyszer nem beszél mellé, komolyan gondolja. A süteményt sem vitte magával, amit neki sütöttem.

 

  
  

Megjelent: 2017-10-13 16:00:22

 

Horváth János (Budapest, 1952)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.