Keresés a honlapon:

Barna T. Attila: Internacionálé

 

 

 

Internacionálé

 

Reggel a pszichiátrián. A rácsos ablakokon túl téli sötétség.  Hypószag. Egy-két beteg szédeleg a frissen felmosott folyosón. Rekedt morgás valahonnan:

– A rák egye ki… összemászkálják itt nekem…

Félórája volt osztályátadás. Az éjszakás nővérek hazamentek. A nappalosok, Márta és Karola a tálalóban. Reggeli osztáshoz készülődnek. Emelgetik a teával teli badellákat, nagyokat nyögnek közben. Márta harminc, Karola huszonhét évet húzott le ezen az osztályon. A tálaló ajtaját tárva hagyták; fél szemük mindig a folyosón.

– Fel, fel, ti rabjai a földnek…

Zömök, fekete szakállas, villogó tekintetű fiatal férfi fújja teli tüdőből. Ákos az. Munkásmozgalmi indulókat énekel egész nap. Mindenkit szovjet elvtársnak szólít. A professzor urat is.

– Ó, hogy a rossebb! A frászt hozza az emberre! Ákos, azonnal fejezze be! – rivall rá vérvörös arccal Márta nővér.

– Hagyd csak, Mártika – inti le Karola. – Én kértem meg Ákost, tartson egy kis ébresztőt a többieknek. Így talán nem kell külön kérvényt benyújtani senkinek.

– Az más – szuszogja Márta, egy badellát ölelgetve.

– … fel, fel, te éhes proletár – bömböli Ákos üdvözült arccal, kék pizsamában a folyosó közepén.

Nem telik bele egy perc és kint tolong az összes. Ásítozva, borzasan, véreres szemekkel. Kanalat, bögrét szorongatva. Kerekek zörögnek; Márta kigurítja a tálaló kocsit, rajta a reggelivel. Kancsók ütődnek egymáshoz, tejeskávé illata száll.

– … a szabadság napjai jőnek…

– Köszönjük, Ákos, most már elég lesz – mosolyog rá anyás lágysággal Karola nővér.

A fiatalember vigyázzba vágja magát, tiszteleg.

– Igenis, szovjet elvtársnő!

   És beáll ő is a sorba.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-10-02 16:00:57

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.