Keresés a honlapon:

Barna T. Attila kisprózái (A gyilkos, Az első berúgás)

 

 

A gyilkos

Az anyai nagyanyám húga volt. Több késszúrással megölte Jancsi nevű élettársát. Előtte egész nap veszekedtek. Látták őket több kocsmában is a faluban. Hét évet kapott. Kalocsán ülte le. Szabadulása után pár hónappal öngyilkos lett. Mesélték, kiskoromban sokszor az ölébe vett, játszott velem. Egy régi fotót is a kezembe nyomtak róla. Alacsony, göndör hajú, szemüveges nő. Halványan mosolyog.

 

Az első berúgás

Ötéves koromban rúgtam be először. Akkoriban épp anyám szüleinél laktunk Csörögön. Szüleim a váci kórházban dolgoztak; anyám segédnővér, apám betegszállító volt. Nagyszüleim ittak. Minden este zajlott a dáridó. Átjött nagyanyám két húga: Irén az élettársával, „Bözsi nénje” a férjével, aki nagyapámmal együtt traktorozott a téeszben, meg nagyapám munkásőr öccse, a „Miklós bátya.” A szomszéd bögrecsárdából hozták a bort. Egyszer engem is leitattak. Mire apámék hazaértek a kórházból, teljesen eláztam, csak ültem az ágyon a falnak dőlve, lecsuklott fejjel, a szememet sem bírtam kinyitni. „Mit csináltak a gyerekkel?! – őrjöngött apám. – Csomagolj – szólt oda anyámnak. – Egy percig sem maradunk itt tovább. Hazamegyünk Felsőgödre.” Felnyalábolt, rohant velem a vasúthoz. Anyám mögöttünk botladozott a sötét utcán. Pont jött a váci vonat. Az utolsó. Mikor a városban leszálltunk, valahogy kicsúsztam apám karjaiból, és lezuhantam a sínek közé.

 

(A szerző Nagyanyám megmenti a Junoszty televíziót – családi rémtörténetek című, készülő kötetéből.)

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-09-18 16:00:23

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.