Zápor György: Kérdőív (14. részlet)
És lehetséges az, hogy miután az ember elalvás előtt eloltja a lámpát, és még egyszer kitekint az ablakon, a szemközti ház tetején egy árnyat pillant meg?
És az az árny ott guggol az antennák között, egy hosszú bottal néha felnyúl az égre és óvatosan megpöccent egy-egy csillagot. Aztán maga mellé fekteti azt az égig hatoló fütyköst, megigazítja kalapját, majd lehajtja fejét, és hosszú percekig mozdulatlanul mered maga elé. Csak arra riad fel, hogy a bot mellé sok-sok kicsi pók szalad, és mindegyik egy-egy vékony fonalat erősít annak végére. Mikor mind odahurkolta a maga szálacskáját, a csillagok pásztora felemeli a rudat jó magasra, hogy a vége elérje az eget, majd megpörgeti a póznát. És a bot, rajta a fonál végén kapaszkodó állatkákkal olyanná válik, mint egy hatalmas körhinta. Az ember a tetőn, meg egyre pörgeti, ahogy csak erejéből telik, és mosolyogva hallgatja, ahogyan a kis pókok a csillagok közt nevetnek.
Megjelent: 2017-09-09 18:00:01
 |
|
Zápor György (Karcag, 1970 – Budapest, 2010) költő, író |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
