Zápor György: Kérdőív (13. részlet)
Szerinted lehetséges olyan, hogy mikor este mész haza és húzod az időt, mert nem akarsz még otthon lenni, inkább kódorogsz az utcákon, ahol esetleg kóbor kutyák kaphatnak utánad, szóval ilyenkor megtörténhet, hogy egy széplányra leszel figyelmes, aki telefonján gyors egymásutánban hívásokat indít?
És mikor közelebb érsz, és egy ideig szemléled mit művel, akkor látod meg, hogy a lány oda sem figyel, miféle számokat üt a készülékbe, és füléhez sem tartja a telefont, csak a körülötte lévő embereket fürkészi, ugyan kinek csörren meg a zsebébe, vagy táskájába rejtett távbeszélő szerkezet. És ha valamerről csengetést hall, akkor, csak akkor emeli fejéhez a készüléket, és olyan izgatottan, mint egy óvodás karácsonykor, várja, hogy beleszóljon valaki. És ha néhány mondat után kiderül, hogy akit hívott, az pont az az ember, akinek az imént, nem is olyan messziről hallotta nyivákolni a telefonját, akkor boldogságában sikolt egy picit, majd egy füzetet húz elő tarisznyájából, és miközben egy strigulát rajzol az eddigiek mellé, megszakítja a hívást.
Megjelent: 2017-08-11 18:00:17
 |
|
Zápor György (Karcag, 1970 – Budapest, 2010) költő, író |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
