Horváth János: Politika
Politika
– Ha megkérdezed, ott vagyunk-e már, akkor erre azt felelem, hogy még messze vagyunk a céltól, amerre indultunk, és egyre távolodunk.
– Rossz irányba megyünk?
– Nem. Jó irányba indultunk, de közben változik minden, és új célok kellenek.
– Akkor megtagadjuk, amit akartunk, követjük a változásokat, hogy úgy tűnjön, alkalmazkodunk az új igényekhez?
– Ez is egy lehetséges válasz, de nem így van.
– Miért lennénk mások? Miért ne hinnénk nekik, akik nem velünk tartanak?
– Mert olyan úton járunk, amelynek soha nem jutunk a végére.
– Akkor nem is a cél felé tartunk?
– Dehogynem. De az út is folyton változik. Botorság lenne figyelmen kívül hagyni a tényeket. Vannak, akik ezt teszik, és nem jutnak sehova. Mindig visszanéznek, és úgy gondolják, nem kellett volna hátrahagyni mindent.
– Ostobák! Nem veszik észre, hogy nem haladnak?
– De észreveszik, csak nem érdekli őket.
– Az lehetséges?
– Igen, mert a döntések mindig érzelmi alapon történnek. Valamilyen vélt, vagy valós előnyét élvezik a helyzetüknek.
– De nem érnek célba sohasem!
– Nekik a küzdés a cél.
– És nekünk mi a célunk?
– A velük való küzdelem.
Megjelent: 2017-07-03 18:00:02
 |
|
Horváth János (Budapest, 1952) |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
