Nagy Zsuka: Ősz
Úgy nyúlt hozzám, mint egy mohó, de intelligens jó tanuló, mint egy ovis, aki már tud késsel és villával enni, mint, aki felhúzza az ingjét a karján és nekilát a nagy lakomának.
Még sohasem kaptam szeretkezés előtt virágot. Engedem, csinálja úgy, ahogy tanulta előttem
vágyakozó nőktől, látom felesége vad gyönyörét, tudom, ő hogyan szerette. Olyan átlátszó férfiöl, olyan setén fogja meg a mellemet, mint bűntudattal felnőtt balkezes. Minden mozdulata tanult, bölcs empirizmus. Sehol egy kreatív póz, sehol egy őrült mondat, csak a bizonyítás és a késleltetés küszködő módszertana. És a rendszer működik, mint a tavasz, csörög, csattog, pattan, feszül, kipukkan.
Az őszt szeretem, nem a magfakasztó, ömlő tavaszt. Az őszt, ki hosszúra nyújtott utójátékában is változatos, végtelen ölelkezésbe kezd, nem sieti el, titokzatos, játszik velem, elhiteti, hogy ő nem olyan, mint a tavasz, pedig mégolyanabb, megrendezi, becsomagolja, színpadra szánja testünk. Pompát akar barokkosat, reneszánszot akar, hogy újjászülessem, zenét, hangokat, színeket. Halványsárga selyemkendővel beköti szemem, szilvaszemet rak a számba és szőlőfürtöket terít a hasamra. Szája mustízű, vágya otelló szagú, nedve körteillat. Órákig létező élvezet, melyet napról napra újra kezd, néha belesápad, vágya mazsola, aztán, ágyas mézest ad, mikor már tudja, át kell adnia a fehér királynak, a jég alatt hagy mindig egy színes falevelet, ha fázom, törjem fel, simítsam meg és ott terem. Az ősz mindenhol ott van, ahol a vágynak körforgása lehet.
Úgy nyúlt hozzám, mint a tavasz, gyorsan, mohón, szerelmesen, mint hosszú várakozás utáni teremtés, dinnyebél piros rózsát ültetett arcomra, csörgött, csattogott pattant,feszült,kipukkant. De én, az Őszt szeretem.
Megjelent: 2014-08-02 20:08:30
 |
|
Nagy Zsuka (Nyíregyháza, 1977) író, költő, tanár |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
