Zápor György: Kérdőív (9. részlet)
Kérdőív (9. részlet)
Ritkaságszámba menő esemény lehet, mikor az ebédelő emberek nyugalmát az zavarja meg, hogy a szemközti gyár elvitorlázik?
Már éppen a lencsefőzelék kerül sorra, némi kolbásszal a tetején, amikor az étkezde ablakain át szokatlan fényesség ömlik be. És a falatozók sorra hagyják az asztalokon a finomságokat, mert a nagy világosság okát akarják tudni, és már mindenki ott tolong a nagy üvegtáblák mögött, sőt a szerencsésebbek egy kis teraszra is kijutnak, remélve a zavartalan kilátást. És már mindahányan a fényesség okozóját bámulják, egy irdatlan nagy fehér vitorlát, ami a szemben lévő gyár kéményén dagadozik. Az ott dolgozók meg egytől-egyig azon mesterkednek, hogy az a hatalmas vászon befogja a környék összes szelét, és megmozduljon végre a kőkerítéssel határolt telep, rajta az épületekkel, gépekkel, kutyákkal, ide-oda röpködő galambokkal. És néhány perc múlva a gyár lassan megindul, először csak, mint egy nagy tohonya bálna, majd ahogy lendületbe jön, egyre kecsesebben siklik, apró hullámokat gyűrve a mellette futó útba. És mikor teljes sebességre gyorsul, a munkások a környező hegyek felé fordítják hajójukat, hogy rövidesen eltűnjenek a kőhullámok takarásában. Az ebédet félbeszakító bámészkodók, még egy kis ideig figyelik a völgyekben elő-előbukkanó vitorlát, majd visszaülnek asztalaikhoz, hogy eltüntessék a maradékokat. A szakácsok meg boldogak, hogy visszatértek vendégeik, így hát, nemhiába főztek hajnal óta. Nagy örömükben hátravonulnak a konyhába, kiválasztanak egy hatalmas üstöt, belemásznak, ahányan csak vannak, szakácsok, kukták, kézilányok, aztán magukra csukják annak a böhöm nagy edénynek a tetejét, és mint egy tengeralattjáró, elmerülnek az épületben.
Megjelent: 2017-05-20 16:00:18
 |
|
Zápor György (Karcag, 1970 – Budapest, 2010) költő, író |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
