Videó

A Gallery FreylerArt videója




Keresés a honlapon:


Nagy Mari Anna: Levelek a Pokolból (3)

 

 

Levelek a Pokolból (3)


Hyde barátom,

levelem rövid lesz, és egy örömhírrel kezdem! Ha nem csalatkozom az égiekben, rabságom hamarost a régmúlt emléke lesz. Remélem, hibbant segédem biztonságban eljuttatja levelemet Pago-ba. A szigetre hetek óta nem jön rakomány, az időjárás nem kedvező, most azonban úgy látszik jó széljárásra számíthatunk, ezért levelem is eljuthat majd szeretett földrészemre és az Ön becses kezébe. Nagyon remélem, hamarosan személyesen is találkozhatunk, és ígérem Barátom, mindenről beszámolok, olyan részleteket is említhetek, melyek e szürke papirost nem tűrnék.

 

Röviden mondom el szabadulásom körülményeit, remélve, hogy nem untatom. Körülbelül két héttel ezelőtt váratlan ostrom érte a szigetet, a gazembereknek idejük sem volt felfogni a támadást, mely kezdetben csendesen osont a langyos hajnali óceán vizén. Egyetlen előnye a krónikus álmatlanságnak, hogy néma  tanúja lehettem e hajnali cselszövésnek. Csak remélni merem, levelemnek, melyet eljuttattam felsőbb körökhöz Ön által, köze van ehhez. A Brit Flotta néhány bátor és mindenre elszánt katonája kora hajnalban indította felszabadító támadását. Nem akarták, hogy bármelyik brit alattvalónak bántódása essék, hogy a gazemberek kivégezzenek bennünket, mielőtt terhelő vallomást tehetnénk ellenük, leleplezve évek óta fennállósiralmas helyzetet. Bertrand Smith kapitány igazán kivételes bátorságról tett tanúbizonyságot. Személyesen neki köszönhetem a végső szabadulást e földi pokolból. Még arra is volt figyelme, hogy szívemnek oly kedves könyveimet magammal vihetem, ha eljön végre a nap. Úgy érzem, soha el nem jön! A gaztevőket mind lekaszabolták, a félszemű szörnyet is, de a bennszülött némber életét kértem, hagyják meg. Ezt a kérésemet a kapitány tiszteletben tartotta. A nő további sorsa nem az én kezemben van, és nem is érdekel valójában. Az utolsó napokat kedves könyveim társaságában töltöm, reggeltől estig végtelen nyugalomban olvasok, csak  néha teszek egy- egy botanikai kirándulást a környéken, ki tudja, mikor vetődnék erre legközelebb!

 

Figyelmemet egy különös könyv köti le az utóbbi időben. Egy bizonyos S. úr írta, ki gyanítom, francia nemzetségű lehet. Meglepett egem ez a könyv.  Eléggé nehezen lendültem bele, és néhány helyen, különösen az elején kifejezetten untatott, kivált, mikor a korhangulatot leírásával bíbelődik. Ne botránkozzék meg, de olyan különösnek tűntek a szavak és a kifejezések, kasszírnő, gramofonRollebon márki. Nemcsak a szavak zamata, hanem a könyvből áradó életérzés nagyon is furcsa. Sejtem, hogy egy sajátos filozófiának akart regényt írni S. úr. Különös egy világlátása van ennek a Roquentin úrnak, kit a szerző fő figurájának tett meg. E könyvbéli világ bevallom őszintén, még pokolibbnak tűnik, mint ez a délszaki sziget, ahol kénytelen töltöttem el két teljes évet. Zavaros egy história. Istenem, mennyit változott a világ, mióta kiszakadtam belőle. Azt hiszem az undort, amit ez a Roquentin úr érez, nem csak pusztán a létezése okozza. Én azt hiszem Barátom, hogy mások és a magunk cselekedetei miatt érezzük rosszul magunkat. Mondhatnám, ahány ember, annyi undor. Mi a létezés? Cselekvések és döntések sora talán, nem tudom, ki tudná ezt megmondani. Ez a mi Roquentin barátunk mindent, de mindent megtett, öntudatlanul, hogy érezze világundorát. Kizárólag önmagát okolhatja, ezt állítom. Nem szabad az égieket hibáztatni. Egyszerűen látja, nem hagy békén engem ez a könyv. Mit rovok fel én személyesen Roquentin úrnak? Látja, van időm ilyen jelentéktelen kérdéseken tépelődni.

 

1. Az étterem tulajdonos nőjével való viszonya kétséges, bár valamilyen értelemben kölcsönösségen alapul, mégis érzelemmentes, de egészében véve mind két fél számára kielégítő. Pénzről, ha emlékezetem nem csal, nincsen szó. A testiség, az alexitímiás Roquentin esetében is  leválik az érzelmekről. Bocsássa meg,  ha idegennek tetsző szavakat használok, csakis a tudomány kedvéért teszem. Ahol én valódi undort éreztem  olvasás közben, az inkább egy Autodidakta nevű úr figurája. Micsoda egy alak! Kíváncsivá tesz Hyde, ha hazatértem után eljuttatom kezéhez ezt a művet, magában milyen rezonanciát kelt majd.

2. A dologtalanságát is ostoroznám, melyet egy csekély összegű életjáradék tesz lehetővé. Roquentin nem cselekszik, csak szemlélődik, és ez azonnal feltűnt nekem. Alibi tevékenységgel igazolja létét, állítólag Rollebon márkiról akar írni, amiből aztán semmi nem lesz.

3. Érzelem egyetlen emberhez fűzi, egy Anny nevű nőhöz, kinek viszont ő nem elég okos és tökéletes, ezért csak másodrangú lehet a nő életében, bár a nő erre csak évek múlva jön rá, mert úgy tetszik, egykoron ő is szerette ezt a Roquentint. Nem mondja el Annynek mit szeretne valójában, egyfajta beletörődő passzivitásból, vagy inkább az alexitímiája miatt, nem tudom. Hiába költözik Párizsba, önmagát cipeli mindenhova. Erőlködése hasztalan, önmaga elől nem menekülhet.

 

Azt írja, nem vagyok többé szabad, nem bírom azt tenni, amit akarok. Ezt Roquentin mondja önmagának, de ez a szabadság teljes félreértelmezése Barátom! A szabadság a készen kapott gondolatok újragondolása. Társas körben élve állandóan alkalmazkodnunk kell másokhoz Barátom. Egyszerűen nincsen szabadság, higgyen nekem, nem azért mondom, mert fogoly vagyok magam is. Érdekes ennek a Roquentin úrnak a kaland felfogása is. Hallja csak mit mond. Arra gondoltam, hogy a legmindennapibb esemény is kalanddá váljék, az szükséges- és egyszersmind elegendő is hozzá-, hogy az ember elmondja. Amikor az ember él, nem történik semmi. Ezért muszáj nekem is elmondani e rabélet kínkeserveit? Vajon mit gondol erről Hyde barátom?

 

Szerintem, nem kellett volna a szerzőnek többször is leírnia az undor szót, szerény véleményem szerint az olvasónak magától kell ráérezni. Aztán meg nem értettem Roquentin úr tárgyakhoz való viszonyát, míg rájöttem, hogy a tárgyak is emberi alkotások, és mint ilyenek okoznak zavart Roquentin úrban. A nyakamat rá, hogy sokat merítenek majd e regényből későbbi filozófusok.

Javára mondom a szerzőnek, hogy fontos gondolatokat ad egy hölgy szájába, amikor a tökéletes iránti vonzalomról és a kitüntetett helyzetekről ír. Mindig is tökéletes pillanatokat akart átélni. S ha a pillanat nem volt tökéletes, már nem is érdekelte semmi, az élet megszűnt számára, lustán ődöngött, mint egy kamaszlány. Vagy belém kötött. Ez az érzés valahogy ismerős magamnak is, távoli visszfénye bennem is dereng. Érzek én itt egy nem mindennapi hölgyet, talán éppen a szerző ápolt vele bensőségesnek mondható viszonyt? Talán éppen emiatt adott ilyen jelentőséget neki művében. Ha valóban hazavezérel a sors, utána fogok járni, előttem nincsenek titkok. Ha jól veszem ki, Roquentin úr az írást találta kivezető útnak az undornak nevezett érzésből. Érdekes ez a humanizmus felfogás, érdekes ez a Párizs, bár tőlem most oly távolinak tetszik mindkettő. Pultos nők világa, könyvtár a hétköznapok posványában. De érdekes is ez! Ha lophatok némi iróniát a franciák Flaubert-jétől, és miért ne tehetném, azt mondhatnám, az undor én vagyok. De nekem, látja, minden okom meg is van rá.

Ta'u, Samoa- Island



  
  

Megjelent: 2017-05-10 16:00:35

 

Nagy Mari Anna

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.