Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Zilahy Tamás: Besztszeller

 

Besztszeller

Minden nap ugyanakkor érkezik.

A pult elé pakolja a csomagjait. Mindene benne van. Egy élet munkája. Az ő életének munkája,  becsomagolva két zörgős szatyorba.

– Józsi úr! Kérnék tisztelettel egy hosszúlépést!

A csapos undorodva löki elé, majd számolás nélkül csapja be az aprót a kasszába.

Az öreg fájós derékkal, nehézkesen lehajol a csomagjaiért, felemeli a poharat és elcsoszog a koszlott asztalhoz. Ablak mellé ül, itt legalább lát valamennyit.

Az egyik megviselt szatyrából mappát vesz elő. Kinyitja és maga elé veszi. Gyöngybetűkkel teleírt lapok sora kerül elő.

–  Ma talán készen leszek – motyogja magában.

Összekaristolt, félfülű szemüvegét nagy gonddal igazítja az orrára. Reszketeg kézzel nekilát írni.

Reménykedik.

Úgy hiszi, egyszer majd sokan fogják olvasni. Tévedés. A kutyát sem érdekli, mint ahogy őt sem érdekli  senki.

A gyerekei köszönik, jól vannak! Barátai már régen nincsenek. Akik voltak, ha egyáltalán eszükbe jut, csak fölényesen legyintenek:

–  Az a hülye, megérdemli a sorsát!

Megérdemli!

Megérdemli, hogy egész nap az utcákat rója!

Megérdemli, hogy reggelente szétfagyva, éhesen, egy kukatárolóban ébredjen!

Megérdemli a százasokat, amiket a bevásárlókocsikból piszkál ki!

Megérdemli sorstársai nejlon borából a kortyokat!

De álmokat már nem érdemel.

Lassan betelik az első oldal. Komótosan megfordítja, majd belekortyol az italába.

Újra a papír fölé hajol, és folytatja. Néha megáll, felnéz, elmerül a gondolataiban.

–  Mi lehet az unokáival?

Azt mondják, a kicsi jól tanul. A nagyapja eszét örökölte.

– „Jaj, csak azt ne!” – zökken vissza a valóságba.

Mintha egy könnycsepp szántaná végig gyűrött arcát.

Igen, ma már kész van a könyve. Leírta az utolsó sort is.

Vége!

 

Gondolkodik, hogy odaírja-e a nevét, de aztán úgy dönt, nem. Csak azoknak szól, akik ráismernek.

Gondosan berakja a mappába a lapokat és a tetejére ráírja a címet:

Miért?

Hosszasan matat a zsebeiben. Megtalálja félretett kincsét, egy ezerforintost. Erre a napra gyűjtötte össze. Ma ünnepel.

A pulthoz csoszog, leteszi a pénzt.

– Három rumot kérek! – mondja határozottan.

Az asztalához viszi, és egymás után lehajtja azokat.

Hirtelen benépesül a kocsma. Eddigi világának éles sarkai gömbölyűvé lesznek. Gyermekei érkeznek. Körbeülik. Szeretettel néznek rá. Az unokák puszilgatják. Élete szerelme mosolyogva közelít felé. Kitárja karjait. Összeölelkeznek.

– Fater ébredjen! Záróra! – rázza fel a csapos.

Összeszedi a cuccait és kidülöngél az ajtón.

Az országút túloldalán egy neonfelirat villódzik: „Éden”.

Lassan elindul a túlpartra. Fájdalmasan vijjog egy kamion dudája.

Gyöngybetűkkel teleírt papírlapok ereszkednek a földre,  végtelen csend telepszik a tájra.

Miért?

  
  

Megjelent: 2017-04-15 16:00:18

 

Zilahy Tamás

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.