Videó

A Marosvásárhelyi Rádió hangfelvétele




Keresés a honlapon:


Csák Gyöngyi: Álomnapló (részletek 2.)

 

Álomnapló
(részletek 2.)

 

Nagyon későn ébredek, álmosan vánszorgok a konyhába kávét főzni, ám a kávéfilterek papíralja hiányzik, egy csomót át kell vizsgálnom, mire egy megfelelőt találok, hogy betölthessem a hosszú kávéhoz szükséges mennyiséget. Az izgalom hatására magamhoz térek, épp csészét akarok kivenni a konyhaszekrényből, amikor észreveszek egy szép, fiatal nőt az előszobában. Kérdezem, hogy tudott bejönni, nyitva felejtettem az ajtót – feleli. Vizet kér tőlem, de kávéval is megkínálom, sőt invitálom és rááll a közös reggelire is. Amíg kifő a kávé, a reggelihez szükséges kistányérokat szedegetem elő, de érthetetlen módon mindegyikben van valami penészes maradék, paprika, paradicsom, kenyérdarab, rettentően szégyellem a dolgot az idegen előtt, ilyen még nem volt, nem én mosogattam, valószínű ezért ez a baleset. Gyorsan elmosogatom a kistányérokat, a kávé is elkészül, mondom nyissuk ki az ajtót, mintha egy kertre nézne az előszobám, teszek egy-két lépést, igen ez kertes ház. Kimegyünk együtt, de megdöbbenek hogy családi házban lakok. A kertben vaszari romák nyüzsögnek, szedik össze a gallyakat, a fiatal nő a képviselőjük, azért jöttek, hogy a falunapra meghívják a köztársasági elnököt. Kérnek segítsek nekik Pesten tájékozódni, sőt írjak egy rövid köszöntőt erre az alkalomra. Honnan vették, hogy hozzám jöjjenek, azt mondják, az ötletgazda István öcsém, az ő javaslatára jöttek ide, az idősebb ember a kapu felé biccent fejével, hát ott áll kapunak támaszkodva, karba tett kézzel öcsém, várva a fejleményeket.

 

***

 

Egy sötét alagsori folyosón botladozok, mintha menekülő emberek futnának előttem, hallom a lépteik dobogását, fújtatásukat, gondolom én ráérek, mert nem kerget senki, ezért leülök egy tornapadra pihenni. Hirtelen világosság támad, a folyosón velem szemben a másik tornapadon fiaim ülnek és csirkecombot esznek, nagyon mohók, csodálkozom is, hogy ennyire éhesek, észrevesznek, nyújtják felém a műanyag tárolódobozt, kínálgatnak, rázom a fejem hogy nem vagyok éhes, aztán újra megkezdődik a lábdobogás, errefelé jön vissza a tömeg, de ezek a rajcsúrozók mind gyerekek. Roland fiam azt kérdezi, hogy ilyen rosszak lettek a gyerekek az utóbb huszonévben, őket akarom tanítani? Nem őket, mondom, gyertek velem én megkeresem a legnyugisabb iskolámat és a legnyugisabb gyerekekkel. Anya ne csináld, olyan messzire akarsz elmenni? – alig hangzik el a kérdés, én már Felsőkövesden vagyok az iskolámban. A pusztai emberek nem, csak én öregedtem meg időközben…

 

***

 

Fiamékat keresem Jánosiban. Hiába csengetek, senki sem jön ki, a kapu nyitva van, így bejuthatok, megyek fel a lépcsőn. amikor a szomszéd szól, hogy a szuterinba menjek. Belépek, anyósomat álmából ébreszthettem, rózsaszínű hálóingben, zilált ősz hajjal ül az ágy szélén. Mama miért éppen itt lakik, mikor ott vannak a tágas, szép szobái – mert így tud spórolni is a nyugdíjból.

 

***

 

Vaszar és Pest keveredik ebben a délutáni álomban. Vaszaron az egykori nyári konyhában ülünk a családdal ebéd után, amikor hirtelen betoppan hozzánk P.I. és B.Rita, akivel nemrég váltottunk üzenetet a laptopon, arról is ki mit csinált, mit főzött mostanában. A húsvéti székelykáposztám jól sikerült, bár sok elfogyott, úgy gondolom jut még megkínáljam őket. Alig tessékelem be a szűk, földes nyári konyhába a meglepetés látogatókat, máris autófékezésre leszek figyelmes, újabb hangzavar, Olivér unokám szalad elől az udvari járdán, menyem a nyomában, hátul fiam, kezében az alvó Emilyvel- nyögdécsel, panaszkodik hangosan, hogy ezt nem bírja tovább, lehet hisztizett egy jó ideig, de most alszik apja karjaiban édesdeden. Eléjük sietek,kérem a fiamat, adja át nekem a kislányt, majd lefektetem a megszokott helyére. Átveszem Emilit és óvatosan lépkedek Pesten a kisszoba felé, hátha szerencsém lesz, eközben megszűnik a külvilág körülöttem.

 

***

 

Az Éles sarok felé tartó villamoson ülök, legalábbis villamossíneken közlekedik ez a különös, régi jármű, melynek csak a végében lehet le és felszállni a megállóba érve leeresztett, kezdetleges falétrán, mintha egy teherautó platójára emlékeztetne a jármű belseje, igencsak furcsának találom, hogy a nemrég vásárolt mutatós, új 3-mas villamos helyett ezt az őskori járgányt vetették be. A jármű belsejében sötét van, csak induláskor gyullad ki néhány gyér fényű lámpája, ebben a tört fényben látom meg a rikító színű száliba öltözött gyönyörű mosolygó nőt, aki áhítattal szoptatja gyermekét, számára megszűnt a külvilág, egy cseppet sem zavarja az őt körbeálló emberek kíváncsi tekintete.

 

***

 

Vaszaron a nyitott teraszra látok kiabálni kezdek. Erzsike néni ne vigye el a virágokat meg a bonbont! Amint meglátom az ajándékkal megrakott kisasztal körül sertepertélő, ősz hajával virágos otthonkában rikító pesti szomszéd nénit, aki vádló szemmel néz rám, mintha azt mondaná, hogy az én névnapom előbb van, mint az anyósodé, aztán lassan kiúszik a képből, odabenn anyám szobájában várakoznak a születés és névnapos családtagok. Sógornőm Marika segítene a terítésnél és tálalásnál, de minden ételből kevesebb van, mint amennyire ennyi embernek szüksége lenne. Valahogy eltompítja a gondomat egy újabb, ugyanis a dobozos csokoládékat felnyitottam és megdézsmálta valaki, minden dobozból hiányzik az édességek fele. Kutyaszorító helyzet, se étel se épséges ajándék.

 

***

 

 

  
  

Megjelent: 2017-03-25 17:57:40

 

Csák Gyöngyi (Kisvaszar, 1950.) pedagógus, költő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.