Zilahy Tamás: Apuci rajzoljunk!
Apuci rajzoljunk!
Előveszem az agyonhasznált színes cerkákat.
A kicsi, de nagyon maszatos újacskáival közéjük markol. Kivesz vagy kettőt, nyolcat. Mindegyiket. Leteszi maga elé
.
– Először is rajzolunk egy házat – mondja, és nyújtja a pracliját a zöld cerka felé.
– Kislányom a ház az nem zöld, hanem fehér – mondom én.
– De ugye van zöld is?
– Van.
– Akkor kérem a zöldet!
Szépen lerajzolja a zöld házat.
– Apuci, kellene a kertbe egy elefánt. Milyen színű az elefánt?
– Szürke, kislányom.
– És ha ráesik a cseresznye a fáról, akkor milyen?
– Piros – mondom megadóan.
– Kérem a zöldet, mert még nem érett meg a cseresznye!
Rajzol egy szép zöld elefántot.
– Apuci? Ugye, jár busz is ház előtt, ugye igen, mert itt is szokott?
– Igen szokott.
– Milyen színű a busz?
– Kék.
– Az nem jó, mert elment az utolsó busz, most HÉV jár. Kérem a zöldet!
És már ott is az zöld ház előtt bámészkodó zöld elefánt, amint nézi ez elsuhanó zöld HÉV-et.
– Apuci téged is lerajzolhatlak?
– Igen.
– Neked olyan szép piros pofid van, akkor kérem most a zöldet!
– Miért a zöldet? – kérdem – kicsit dühösen.
– Mert mérges vagy – mondja vigyorral az arcán a kicsi.
Megjelent: 2017-03-17 17:00:54
 |
|
Zilahy Tamás |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
