Keresés a honlapon:

M. Szlávik Tünde: Mellbimbó a kokárda alatt

 

 

 

 

Mellbimbó a kokárda alatt

 

   Mivel már elég régen vagyok fiatal, kitapasztaltam, hogy van az évnek egy különleges, rövid időszaka, amikor egyszerre érzem a női létezés minden gyönyörét, s ereimben lángvörös lobogással forr a szerelem... Nincs naptárban előre bekarikázható terminusa, kiszámíthatatlan, mikor köszönt be, hirtelen zúdul rám. Elmondom, talán felismered te is.

   Elolvad már a hó, a föld a kovászolt, egyhetes rozskenyér savanykás illatát leheli, tétován trillázva  új dalt próbálnak a cinegék, a kiskertekben felbrummognak a rotációs kapák. Akkor,  igen, akkor érzed meg az első bizonytalan tekintetet térded felett. Mindegy, mit viselsz, levetkeztetnek a férfipillantások. Összehúzott szemrések mögül húzódó szivárványon lépkedsz, egyenesre feszíted derekad, érzed, magad mögött hagyod az éveket, leolvadnak a kilóid, a bánatháj oda, hetvenkilónyi tömör gyönyör visszfénye ég a tágra nyílt pupillákon.

   Nincs otromba beszólás, füttyögés, csak vággyal teli, rád csodálkozó pillantások vannak. Nem lettél szebb tegnap óta, s holnap talán elmúlik, de itt és most annyira jelen van a Tavasz, hogy nem érzed képzavarnak: vérágas tekintetek bújnak blúzod alá, s lepattintják rólad az ostoba konvenciók miatt magadra kényszerített melltartódat. Ma szabad a tanárnőnek mellbimbót viselni a kokárda alatt! Rügyként pattannak ki a testpáncél alól, s nem bánod, amikor a krétapor blézeredre hull, mert titokban végigsimíthatsz rajtuk.

   Tavasz van! Eljött az én napom! Kinevetem a tegnapi bosszúságot, félrerúgom a hétköznapok nyűgét, ha csak egy napig táncolhatok az üvegcipőben, akkor is. Holnap újra tort ülnek a háznyi nagy tökfejek, de ma én vagyok a Tavasztündér: karcsú, rőt loboncú, fülig száj... Ma mindent szabad!

A Férfi Illata című kötetből

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-03-15 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.