Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Batári Gábor: Újabb részlet Pszichőfi, a lírai én verses betétekkel kiegészített életrajzi regényéből – Újabb második univerzikális kis antropológia (Mér’ kis, mer’ nem nagy - 2.)

 

Újabb második univerzikális kis antropológia

(Mér’ kis, mer’ nem nagy - 2.)

 

Minden transz-humánnál mind űreszközös pszeudo-, mind közönséges, mind inkarnatív materializáció esetén, ha sérthetetlen homlokukon lövetnek akár egy közönséges földi fegyverrel is öntudatukat veszítik, pontosabban, teljes öntudatnál maradnak, csak a materializált testbe, mint börtönbe lesznek zárva. Nem tudnak kapcsolatot teremteni a külvilággal és ki se tudnak szállni e testből s visszatérni a másik univerzum középső tartományába, Asztrállakába, mert meghalni se tudnak, mert nem is éltek mint földi lény, mivel nem inkarnálódtak abszolúte, hanem csak materializálódtak s addig e test-fogság, míg ki nem szabadítja őket egy másvilági társuk.

Itt ki kell térnem a daimoneusoknak (Központy Ede, a Vérpirospozsgás Magister) a démonizált runoknak (Mirdroff, Tammarg) földi körülmények közti sebezhetőségére, mondom tehát, semmilyen durva-anyagi eszközzel, tárggyal, anyaggal, szerrel, jelenséggel nem sebezhetők csak a fejükön, de az is csak golyóval vagy ha átszúrják koponyájok. Ilyen erős, feszt rajtok a mű-hús, csak a burájukon véknyabb, ott azért sérthetők legalábbis oly értelemben, ahogy fennebb írtam, (mert skribálják a fiúk, amit mondok, könyvnek szánom) náluk, a démonitáknál specialice nem tud, amikor meghalnának fejük csontkalodájából eltávozni a lélek, ám ki se tud látni, hallani et cetera hatni a fejükből, tehát nem is élnek, de meghalni se bírnak. Csakhogy a mű-hús erős rajtok ugyan, de az nem a fennebb felsoroltaktól védi üket, ugyanis magasrendű asztrál-testeken semmilyen földi fegyver, vagy egyéb ártalom/ mű-hús-i oltalom/ nélkül sem fogna, hanem a víztől, a közönséges há kettő ó-túl. Abból egy csöpp is végzetes lehet, már ha ennyi éri őket, teljesen elolvadnak, ne feledjük, mégiscsak démonok ők, ja meg a levegőtűl, az meg szép lassan aszalná szét üköt bűrüknél kezdvén. Ja, még egy dolog tudja őket a földön kiirtani, ez történetünk későbbi folyásánál lesz érdekes. Egy műhiba, egy részleges inkarnációs műhiba képes megtépni, megcibálni, szétcincálni őket a földön. Közönségem, majdani olvasóim figyeljenek. Egy transz-virus keveredett a fizikai testet öltető gépezetbe, mikor Vésztőy Brünhilda épp testesült. Ez azt eredményezte, hogy ha haragvó, a jogos rendet csinálás harci hevülete kezd tombolni benne, esetleg roppantul dühöng, feltolulnak feminin érzetei szexbombasztikus fizikális éter-testében, akkor először fal-fehéredni, aztán vámpirulni-vámpírosodni kezd. Éles, nagy, fémkeménységű karmai nőnek, tigris rágószerv nagyságú szemfogai és egyéb fogai, szép szemének tekintetével vágni tud, mint ahogy csak lézerrel lehet, ez a jelenség olyas Magsiteréknek,  - nem, nem…, nem mint testnek a kenyér, - hanem, mint Vésztőynek jelen testében az étervágó lézer, meg a birodalmi étervégtagromboló csoda dundum. Később ezt kisasszonyi érzemények; nervozitás, hiszti és az istennői igazságosztó, szenvtelen harag szent indulata nélkül is tudandja generálni. Hát igen, mert nála ezek a túlfűtött érzelmek; hisztériák, idegroncsoskodások még a fizikális szférában is nagyon ritkák. Viszont, ha apatikus, istennői megtorló harag öntené el egyébként galamb epéjét vagy az elenyésző esetű, némberi dühroham, toporzékolás földi ideje teltével azokat is csitítni bírandja, visszafogni, úgyannyira, hogy nem vedlik át vamp vámpírává. Tehát teljesen márványszobor-szép egy-kezében van szépség-szörnyeteggé válásának a kulcsa, kivéve, ha úgy érzi önmagasága, anyja-nővére, vagy milói kisasszony-népe kiált bosszúért akkor, nem tud vámpíra-szörnyetegesülésén uralkodni.

Vésztőy Brünhildám földi étertestén, - most már így mondom, mert lányregényünk jelenlegi állásánál hőseink közül csak néki van részlegesen inkarnált teste – a koponyarész és a törzs abszolút sebezhetetlen, azaz még karcolást se lehet rajtuk ejteni, se égetni, se például királyvízzel maratni. Ha le akarnák fejezni szamuráj karddal vagy roppant nagy bárddal az éles, nehéz, kemény vasak amint finom, puha tapintású hattyúnyakához érnek több darabban törnek el a súlyos érintkezéstől. Megfojtani se lehet, nyakát megszorítani is csak egy Magister-i nagyságú természetfeletti erejű egyén lenne képes, ám maximum csak annyit tud elérni, hogy nagyon rövid időre eszméletét vessze. Mindezek a démonitákra és a közönségesen materializálódott perszónákra is állnak. Fájdalomérzetük csak mérsékelten van, de ha ezek a transz-humán szuperlények küzdenek, birkóznak, dobálják egymást, tudnak maguk közt is heves fájdalmat okozni, hosszabb-rövidebb ideig tartó ájulatot is. Két szemük (arról már vót szó) és felette a homlok viszont bármilyen közönséges földi fegyverrel, tárggyal bántható, sérthető.

A teljesség igényiért meg kell még két, tulajdonképp négy földünkre érkezési formát említenem az egyik a teljes materializáció, amiről a démoniták, de még a milóiak se hallottak igazán, a bölcs, vénebb daimoneusok, ugyan hírit vehették az így közlekedőknek, de hivatalosan, birodalmilag tagadják létezésüket. A helyüket el nem hagyott istenekről vagyon szó és a forma nélküli, tisztán szellemi, metafizikai lényekről; felsőbb angyali karokról, főistenekről, egyesült egyúttal fő-főistenekről, a 24 vénről. Az ő helyváltoztatási formájukat, a teljes materializációt másként epiphaniának híják, szemvillanásnál rövidebb idő alatt tűnnek át egyik dimenzióbúl, univerzomból, lokából a másikba és vissza, nos, ez vonatkozik a helyüket el nem hagyott, kvázi-mindenható istenekre. A forma nélküli, metafizikai, tisztán szellemi lények egyszerre lehetnek jelen több világban is. A másik a teljes inkarnáció, amikor egy transz-humán lény vagy még felsőbb illetve még annál is felsőbb és még tovább egy teljes élethosszra emberré lőn személyiségét teljes önazonosságát megőrizvén. A fogantatástól a halálig, erről se tudnak egzakt-mód se a démoniták, se a milóiak. És végül a vulgár metempszichézis ez többnyire post mortem fenyíték,  mikor egy transz-humán lény földi létformába, nemi identitását is cserélhetve, magasabb rendű önazonosságát feledve a földre kényszerül születni földi, testi emberként. Ez forma nélkül való, metafizikai lénnyel nem eshetik meg.



  
  

Megjelent: 2017-02-27 17:00:00

 

Batári Gábor (Budapest, 1967. március 09.) író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.