Videó

A tegnap.ma videója




Keresés a honlapon:


Horváth János: Anti-apokalipszis (unortodox világvége)

 

Anti-apokalipszis (unortodox világvége)

 

Amikor feltalálták az örök élet szerét, sokan állás nélkül maradtak. Nem mostak többé hullát a hullamosók, nem volt megrendelés a koporsókészítőknek, és sorra mentek csődbe a temetkezési vállalkozók. De nem csak temetkezésre nem volt szükség, az orvosi ellátás is feleslegessé vált. A jó hírrel egyetemben megjelentek az örök élet ellenzői is. Először csak kisebb civil szerveződések tiltakoztak, később már az egész világra kiterjedő hálózat jött létre, hogy követeljék a halál visszaállítását. Legtöbben azért nem találták jó ötletnek az öröklét lehetőségét, mert abban reménykedtek, már csak néhány évet kell kibírni anyósukkal, de rá kellet jönniük, az idő, amit együtt kell leélniük, végtelen. Sokan megpróbáltak öngyilkosságot elkövetni, mások nemkívánatos partnereiket tették el láb alól, amikor ráébredtek a rideg valóságra, mindhiába. A betegek is csalódással vették tudomásul, betegségük nem szűnt meg, megállt abban a fázisban, amiben éppen volt. Rádöbbentek, hogy ízületi gyulladásuk, vagy éppen kifejlődőben lévő tüdőrákjuk egy örökkévalóságig gyötri majd őket, sokan megőrültek, vagy reményvesztetten néztek a homályos jövőbe. A rendelők kiürültek, a várólisták megszűntek, értelmetlen volt a magánrendelésekre irányítani a betegek a hosszú várakozási idő helyett, jó pénzért, mert nem volt olyan időtávlat, amelyet ne tudtak volna kivárni. De nem csak az orvosok váltak feleslegessé. Hamar rájöttek az emberek, hogy nem szükséges étkezniük sem, hacsak nem élvezetből teszik, mert több hetes koplalás után sem éreztek éhséget. Az élelmiszeripar is kezdett kevesebbet termelni, majd lassan meg is szűnt a nagyipar. Itt-ott manufaktúrák ütötték fel sátraikat, ahol ínyencségeket lehetett kapni, de a hagyományos értékesítőhelyek teljesen eltűntek. Az elektronikai ipar azonban szárnyra kapott. Örökéletűnek hirdetett berendezéseik azonban néhány száz év után tönkrementek, hiszen, a gyártást fenn kellett tartani. A gondot a népszaporulat jelentette. A lakosság száma egyre nőtt, mind kevesebb életteret hagyva a városokban, de már a vidék is megtelt, és nem volt egy talpalatnyi hely a réteken, mezőkön, és az erdőkben sem. Kezdett a világ tele lenni az emberiséggel. A levegő is fogyóban. A túlnépesedés következtében felgyorsult a klímaváltozás is. A hőmérséklet rohamosan emelkedett, és bár az élet örök volt, de elviselhetetlen. Egyesek megpróbáltak a tengerbe menekülni, de amikor elkezdtek kopoltyúval lélegezni, már nem is vágytak vissza a szárazföldre. A világ úgy nézett ki, mint a pokol. Anti-apokalipszis, a világ pusztulásának unortodox módja. A reményt az jelentette, hogy valaki rájött, meg kell próbálni a föld alatt menedékre lelni. Expedíciókat szerveztek a pokol megkeresésére, arra gondolván, ez majd végső menedéket adhat számukra a földi létforma elől. A meglepetés nem maradt el. Megtalálták a pokol bejáratát, és amikor meglátták a kilincsre akasztott cédulát, megértették, valójában mi is történt. A cédulán csak egy szó volt olvasható, „Megtelt”.



  
  

Megjelent: 2017-02-15 17:00:07

 

Horváth János (Budapest, 1952)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.