VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Döme Barbara: A terápia
A terápia Prágai Tamás emlékére
„Bizony mondom néktek, hogy egyetlen próféta sem kedves a maga hazájában.” (Lukács evangéliuma 4., 24) Mi van akkor, ha ő valóban Jézus, mereng a pszichiáter, akinek tavaly egy szeánszon megjelent elhunyt anyja. A szellem közölte vele, orvosi műhiba áldozata lett. A pszichiáter beperelte a klinikát, a kártérítésből nyitott egy kis rendelőt. Azóta hisz a csodákban. Jézus a pszichológussal szemben ül keresztbe rakott lábbal. A terapeuta hatvanas férfi, ősz hajjal és szakállal. Belekortyol a teába, Jézust bámulja. Egy darabig egymást nézik, aztán az idősödő ember megszólal: nos? A kérdés súlytalan, úgy lebeg a szobában, mint egy véletlenül elengedett héliumos lufi. Jézus érzi, a pszichiáter az időt húzza, fogást keres rajta. Ő meg eközben unatkozik. Azzal szórakoztatja magát, hogy számolgatja a rendelőben felállított hatalmas akvárium lakóit. Színes halak úszkálnak zöld növények és sziklának álcázott műanyag tereptárgyak között. Az egyik állat a felszínen lebeg, nem kétséges, halott. Négy centis lehet, ezüstös csillogása tompult az elmúlással. A farkánál kék sáv, a hátán narancs folt. Kár érte, gondolja Jézus, majd a pszichiáterre néz és visszakérdez: nos? A terapeuta szemhéja remeg, a szakállát babrálja. Jézus arra gondol: erre az ürgére is ráférne a kezelés. Ön valóban Jézus, köhint a doktor. Olyan, mintha akarata ellenére a rekeszizom összehúzódása lökte volna ki belőle ezt a kérdést. Elpirul. Jézus ismét a döglött halat bámulja, és mellékesen odaveti: igen, az vagyok. Mióta nem alszik, érdeklődik a pszichiáter. Hetek óta, jön a válasz, majd Jézus azt is hozzáteszi, borzalmasan szorongok, de nem tudom, miért. A terapeutát cseppet sem érdekli a probléma, arra gondol, miért ne lehetne egyszer akkora mázlija, hogy tényleg Jézus kérjen tőle segítséget. A halott anyja szintén megjelent neki, és ő is igazat mondott. Csak azt nem érti, a Megváltó miért farmert és pólót visel, miközben a filmekben mindig azt a régies gyolcsruhát hordja. Aztán megnyugtatja magát, ez biztosan álca, a hírességek mindig ezt csinálják. Egyszer egy színész volt nála nagy kalapban és napszemüvegben. Róla csak a terápia közben derült ki, hogy abban az ismert sorozatban szerepel. Bizonyítékot kell találnom, gondolja a doktor, bizonyítékot, amivel később meggyőzhetem a sajtót. Teát, kérdezi zavarában a pácienstől, miközben abban reménykedik, nem kér. Fél, hogy remegő keze lebuktatja. Szerencséje van, Jézus utálja a teát. A telefonban azt mondta, mostanában túl sokat dolgozik. Mivel foglalkozik, faggatja a doktor a Megváltót. Halottakat támasztok fel, mondja a fiatalember olyan természetességgel, mint ahogyan az ember kenyeret kér a péknél. Ismét a lebegő haltetemre téved a tekintete. Az ezüstös test a víztisztító berendezés mellé sodródik. Néhány hal megkörnyékezi. Pár perc és zabálni kezdik, gondolja Jézus. A terapeuta legszívesebben ugrálna örömében, egyre bizonyosabb a Megváltó jelenlétében. Netán gyógyít is, kérdezi. Jézus mosolyog: előfordul, veti oda. Helyes fiú, gondolja a pszichiáter, biztosan buknak rá a nők. Szívesen látom a vízen járó tanfolyamomon is, folytatja Jézus, mert látja, hogy a doktor egyre izgatottabb a válaszaitól. Szeretné, ha a terapeuta hinne neki. Valóban segítségért jött a rendelőbe, mert bár mindenkinek képes megoldani a gondját, magán egyszerűen képtelen segíteni. Egy barátja, Lukács ajánlotta neki ezt a pszichiátert, neki bevált a kezelés. Ráadásul Lukácsot sem adta ki doktor a bulvársajtónak, amiből Jézus azt szűrte le, a terapeuta megbízható, diszkréten kezeli az ismert emberek gondjait. A pszichiáter közben fejben lejátssza, ahogy interjút ad az egyik legismertebb tévécsatornának: egészen hétköznapi fiatalembernek tűnhetett mások szemében, de én az első pillanattól kezdve éreztem, hogy más. Tudják, summa cum laude végeztem Szegeden. A doktor önkéntelenül is elmosolyodik, aztán azt kérdezi páciensétől: a családjában másik is szoronganak? Próbál természetesen viselkedni. Jegyzetel, a szemüvegét néha az orrára tolja, bólogat. De a szeme elárulja, úgy csillog, mint a frissen csiszolt kristály. A nevelőapám famegmunkálással foglalkozik, válaszol Jézus. Mostanában kevés a feladat, emiatt ideges és ő is szorong. Tudja, az országhatár mellett élünk, a fiatalok elköltöznek a faluból, az öregek meghalnak. Apám nem vállal koporsókészítést, pedig abból megélhetne. Most tényleg megfogtam az isten lábát, ő tényleg Jézus, örvendezik a pszichiáter. Ismert leszek, dől majd a pénz. Nem csak az a néhány C-kategóriás celeb jön hozzám, hanem a legnagyobbak is. Jézus hirtelen elviselhetetlen fájdalmat érez a koponyájában. A fejét két tenyere közé fogja, becsukja a szemét. Jelenést lát. Kezelőorvosa az egyik bulvárlapnak nyilatkozik róla, őt pedig üldözik a riporterek, amikor nem akar beszélni, kővel dobálják, hazugnak, csalónak nevezik. Hát ez is csak olyan, mint a többi, gondolja. Majd eszébe jut, amit nemrég názereti barátainak jövendölt: bizony mondom néktek, hogy egyetlen próféta sem kedves a maga hazájában. Így jártam, nyugtázza és tudja, tennie kell valamit, mielőtt a pszichiáter elárulja őt. Baj van, érdeklődik a doktor. Nagyon fáj a fejem, válaszolja a Megváltó, majd ránéz a pszichiáterre és azt mondja: tudtam, hogy valahonnan ismerős nekem. Maga ugye Napóleon? Feláll, megöleli az orvost. Drága barátom, hát nem emlékszik rám, ott voltam én is Waterloonál? Remélem, ez a trükk beválik, gondolja Jézus, akinek már többször sikerült megmenekülnie necces helyzetekből, úgy, hogy őrültnek tettette magát. Talán elbizonytalaníthatja a pszichiátert is. Jól gondolta. A doktor zavarba jön és megparancsolja, üljön vissza a fotelba. Kérhetnék egy új jelentkezési lapot, érdeklődik Jézus, miközben elfoglalja a helyét. Olyan buta vagyok, az imént rosszul töltöttem ki. A doktor teljesen összezavarodik, fogalma sincs, mi történik, de kíváncsi, mi sülhet ki a dologból. Odaadja a nyomtatványt a fiatalembernek, aki pár perc alatt kitölti. Neve: Emmanuel de Grouchy marsall. Született: Párizs, 1766. A terepeuta elolvassa a jelentkezési lapot. Teljesen lelombozódik. Előveszi a kezelési kartont és ráírja „Skizofrén téveszmék. Gyógykezelése indokolt!” Ez is csak egy bolond, nyugtázza, miközben feláll, és utalva arra, mára végeztek, a kezét nyújtja páciensnek. Tudja, hogy az egyik hala elpusztult, kérdezi Jézus. Feláll, odasétál a hatalmas akváriumhoz. A tetemet már megkörnyékezte a többi állat. Tátogó szájukkal bökdösik, vagy inkább zabálják. A pszichológust nem éri váratlanul a bejelentés. Reggel is döglött guppit pecázott ki az akváriumból. Köszönöm, hogy szólt, így nem büdösödik meg a víz. Utálom cserélni, mosolyog. Várjon, segítek, mondja Jézus és merítőhálóval kiemeli a tetemet az akváriumból. A hal kétségtelenül élettelen. A szeme üvegesen mered a plafonra. Jézus nézi a halat, majd azt mondja: kelj fel! A kis állat ficánkolni kezd, a Megváltó visszateszi a vízbe.
Megjelent: 2017-02-13 17:00:20
|
