Marton-Ady Edina: Őszi állapotok (Sanyi)
Sanyi
Mennyi idős? Közben a mellkasomra kötött csomagra mutat. Remeg az ujja, ösztönösen lépek hátra egyet, végigsuhan az arcán egy árnyék. Düh vagy csalódás, nem tudom pontosan eldönteni, ma nem jók a szenzoraim, nem érzem helyesen a többi embert. Kár volt lejönni, jut eszembe, megbántottam, de hoztam neki friss túrós csuszát, ez a kedvence és a könyvek rendszerezése közben találtam egy-két dupla kötetet. Ő jutott eszembe, ahogyan rongyokba csavarva olvas a drogéria árnyékába fektetett koszos matracon, így találkoztunk először, én könyveket cipeltem, ő vágyakozva nézte a színes gerincű köteteket, még a száját is megnyalta, mintha íze lenne a betűnek. Később kislámpát is vittem neki, a téli, kora estéken láttam a takaró alól halványan kiszűrődő fénysugarat, a gyerekkor jutott eszembe, az éjszakai olvasások, a forró levegő a dunyha alatt, de nála hideg van, a takaró alatt és körülötte, csak azt remélem, benne még nincsen, benne még ott a fény, a melegség. Ne haragudjon, suttogom, alig érződik, de ő hallja és mosolyog, mondtam már, tegezzél, és kék a szeme, még mindig kék, csak a szakálla őszült meg amióta ismerem, az utcán gyorsabban öregszünk, és meleg a hangja miközben kimondja ezeket a súlyos szavakat, amik fájnak, jobban, mint amikor megdicsér, pedig az sem jó, mert nem jóság ez, csak emberség, mert embernek kell lenni, adni, adni, amikor csak lehet, ilyen nagyon egyszerűnek kellene lennie.
Megjelent: 2017-01-27 17:00:56
 |
|
Marton-Ady Edina (1979) |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
