Keresés a honlapon:

Marton-Ady Edina: Őszi állapotok (Ami közeleg)

 

Ami közeleg

 

Megírta a listát, beállította a neveket a címsorban, apró, kerek mozaikfejek, egymás mellett. Egy-két nap múlva ezek a mosolygó fejek felháborodva hívják majd telefonon, számon kérve rajta az ünnep szentségét, a meglepetés erejét, az ajándékozás örömét, a vásárlás izgalmát. Talán igazuk is van. Talán rossz ötlet. Csak egyetlen percre bizonytalanodott el, mielőtt megnyomta a küldés gombot. Nem akart újra olyan karácsonyt. Tavaly, tavaly előtt. Mióta is? Már meg sem tudja számolni. Nem emlékszik, mióta lett általános a gyomorgörcs, a rossz szájíz, a jajjistenemmegintkarácsony sóhaj a fejében. Szerette ezt az ünnepet. Szerette az illatokat, a díszeket, a készülődést, a rejtjeles mosolyokat, a titkos félrenézéseket, amik pontosan megmutatták, hol is kellene keresnie, amit nem keresett meg 8 éves kora óta. Akkor a bátyjával kutatták fel a lakást. Az akasztós szekrényben, az anyja fekete pöttyös, hófehér kartonruhája alatt voltak az ajándékok, még csomagolás nélkül. Eljátszottak egy ideig a zenélő, felhúzható kijelzős számológépekkel, az övé piros volt, sárga, kidomborodó számokkal, kutyafej takarta a kijelzőt, a bátyjáé kék, nyuszifejjel. Megnézegették a könyveket, megölelgette a plüsskutyát, aztán szépen mindent visszapakoltak, pontosan oda, ahol találták. Szenteste kínosan szorongva állt a fa alatt, megpróbálta arcára erőltetni az örömöt, azt, amit már átélt, egyedül, gubbasztva, a kiábrándítóan levendulaszagú szekrény előtt. Emlékszik a szülők arcára, a színes fényektől megvilágított csalódott tekintetükre. Mindig örült. Mindennek örült. Aztán felnőtt. Megöregedett. Már nem örül mindennek. Nem akar százhuszadik bögrét, érdektelen könyvet, csak mert akciós volt. Nem akar zoknit, sem pólót, aminek soha nem jó a mérete, vagy idétlen nyomatokkal van díszítve és semmiképpen nem akar kapni kupont. Gyűlöli a kuponokat. Persze vele van a baj. A barátnői mindig mesélik, hol, milyen kezelést, szolgáltatást kaptak akciósan. Csak ő lóg ki megint a sorból. Megalázónak érzi a kupont, megszokta, hogy ha valamit akar, akkor annak ára van. A fodrász ujjaitól megelevenedő színeknek, a masszőr kezétől illanó izomgörcsöknek, az étteremben kihozott étel illatának, mindnek értéke van.
Nem túl hosszú az ajándéklista, de elég változatos. Teakancsó, arckrém, hógömb, varrókészlet, iratrendező, illatgyertya, etióp szemes kávé, karamellás szirup, puffasztott rizses csokoládé. Csak az első pont,a könyvek pontja mellett van egy hosszú felsorolás, szívecskékkel jelölve, melyik a leginkább vágyott és melyik a kevésbé. Öt, apró, piros szív. Nem is érti, miért nem vette még meg magának. Talán úgy lesz, mint tavaly. A januári leértékelésen szerzi be. A polcra pedig felkerül egy újabb, soha fel nem lapozott album.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2016-12-11 17:00:32

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.