Keresés a honlapon:

Marton-Ady Edina: Őszi állapotok (Reggel)

 

 

Reggel

Nem volt már arcbatekintős a reggel. Üres konyhába érkezett az ásítás. Belevakart a koponyát fedő, ritkuló szőrzetbe. Szemben, a nyolcadikon, már ébren szöszmötölt a lány. Hosszú, barna haja kócos, szeme alatt püffedt karikák. Együtt utaznak a buszon reggelente. Ott már csinos. A szeme ragyogó, vékony, fekete vonal keretezi, száján csillog a pír. Mindenki hazudik. Juli is. Lemegyek, találkozom anyámmal. Az anyja két nap múlva jött. A máskor patent, kétségbeesett tekintetű, sápadt asszony. Kérdések, válasz nélkül. Síró férfi. Döbbenet. Egy éve már.

A szekrényből már egy hónapja kipakolt az újra patent anyós. Ő tudta mi történt. Némán, csendesen, puha hallgatással tüntette el Juli matériáit. A lakás most olyan mint akarta. Kevés bútor. Sok könyv. Tér. Az ablakokról eltűntek a függönyök, a hegy hajnalban fellángol a naptól. Madarakat, repülők füstnyomát figyeli a kanapéról, elképzeli, hogy egy kémműhold benéz az ablakon, őt figyeli, még mindig feszes mellkasát, a rövidnadrágján vigyorgó Spongyabobot, látja kezében a whiskeyt, hallja a gömbölyűre olvadó jégkockák koccanását.

A kotyogó megint kifut. Egymásra száradt kávéfoltok a tűzhelyen. Vennie kell dörzsiszivacsot. Talán ő lesz a pénztárban. A fekete vonallal a szempillák tövében.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2016-11-25 17:00:08

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.