Videó

A Deák Erika Galéria videója




Keresés a honlapon:


Szilágyi Rohini: Ha mi istenek

 

Tészesz fölött eljárt az idő, húzta a lábát, minden baja volt, de végül csak eltapogatózott a kocsmába – ugyanis a szeme se volt már a régi. Megkopott, berozsdált, tönkrement, itt az ideje annak, hogy kidobják vagy visszaadják a gomböntőnek, talán az még tud vele valamit kezdeni. De a régiek is úgy döntöttek, ha már egyszer elment a tönkre, maradjon egy ideig a tönkön. Tészesz nagyokat nyögött, sóhajtozott és ivott, ennyi maradt a boldogságból, és még ez sem igazi, csak illúzió.

Fröccsöt ivott, mert az kevésbé ártalmas; sokat, hogy valamit mégis ártson, mert már nagyon unta ezt a tengődést a tönkön, se ide, se oda, ég és föld között, mint egy bizonyos koporsó Medinában. Persze az is csak városi legenda, mint az összes többi, nyugdíjreform, nem lesz gázáremelés, drámaian csökken a kenyér ára – bármi, amiről írnak a lapok. Odahaza is csak a baj van: nagyszájú feleség, csöcsös unoka, aki elvétette magát a Főnökkel. Uram Isten, milyen buli lesz itt, ha minden kiderül Cicuskáról! A fiúk meg nem akarnak dolgozni. Miért is dolgoznának, amikor Tészesz is nagyon tisztelte a munkát, annyira, hogy a közelébe se merészkedett.

Most is itt lógtak a kocsmában, Pékom, a csöcsös szépség apja, meg Vili, akinek már nagyon keresztbe álltak a szemei, és ordítozott, hogy kinyírja a Főnököt. Mondott még egyebet is, amit a széplelkek nem értenek meg, a többiek pedig úgyis tudják, hogy miről van szó.

Nyírd ki, mondta Tészesz, aki semmi rossznak nem volt az elrontója.

Csak a pofája nagy neki, jegyezte meg Pékom, akkora, mint az északi pályaudvar.

A közönség érdeklődéssel hallgatta ezt az információt. Ha van északi pályaudvar, akkor az 5-ös metró is elkészült, csak még mi nem tudjuk, mer’ odafön’ félretályékoztassák a népet.

Ne hallgassatok rá, folytatta Pékom, látjátok, hogy tajtrészeg.

A megjegyzés valóságtartalma adekvát volt, de mi köze ennek a projekt sikeréhez? Rövid, de tartalmas élete során Vili már nem egyszer bizonyította, hogy nem ismer akadályokat. Legutóbb is, amikor a vasúti síneket kellett föltekerni – Mi van, mit néztek ki a fejetekből? Csak poénból csináltuk, az nem számít lopásnak.

De a pénzt bekasszíroztátok és elittátok, dühöngött az anyjuk, a hajdan sem meseszép Husika.

Tészesznek annak idején kínálkozott volna szebb is, de úgy döntött, nagy bölcsen, hogy a csúnya legalább hűséges lesz. Sajnos az élet nagy alapigazságaival az a gond, hogy rendre megdőlnek. Husika csak mérsékelten volt hűséges, amennyiben sohasem lépett félre, ha nem volt kivel, viszont kiválóan nevelte a fiúkat, mindkettő tolvaj lett, amúgy mellékesen alkesz. És a lányunokából se lett egy Alkesztisz.

Ha valaki arra gyanakodna, hogy ez disznóságot jelent, akkor igaza van. Ha meg arra gondol, hogy a régi görögök, hát nem. Ez nem az ablak közében megromlott gyros.

Mibe fogadjunk, hogy szétverem a Főnök pofáját? – hencegett Vili.

Pékom leintette. Nem is a főnököd, te… (nem kívánt törlendő).

De az volt, vágott vissza Vili.

És ez igaz is volt, de tényleg. A családi kapcsolatokra való tekintettel, a Főnök átmenetileg bevette Vilit a vállalkozásba, és ugyancsak a családi kapcsolatok ürügyén, átmenetileg megbízta egy fontos munkával. Valakit laposra kellett volna verni, mert azt állította, azért nem fizet, mert nincs pénze. Világos, hogy az ilyen hazug disznót helyre kell tenni; nem igaz, hogy nem tudja megadni a rongyos két milkát, amivel tartozik, illetve hármat, mert kicsire nem nézünk, és legalább annyi a kamat. Vili azonban rosszul ítélte meg a távolságot, vagy egy másik paramétert, és a notórius nemfizető holtan maradt a porondon. Ez pedig öreg hiba, mert ha életben marad, előbb-utóbb kiköhögi azt a három milkát, így meg csak egy befuccsolt kájefté maradt utána, amin semmit sem lehet behajtani. Mindezek a dolgok nagyon régen történtek, in illo tempore, több évvel vagy világkorral ezelőtt, és elég fontosaknak találtattak ahhoz, hogy bekerüljenek a világ legrégebbi szentírásába. Tészesz és a többiek ott még a fedőnevükön szerepelnek, mint dévák és aszurák, vagyis istenek és démonok, de annyi biztos, hogy nem sok különbség van köztük. Ahányan vannak, ugyanazt akarják: a teljhatalmat. Bármilyen eszköz jó arra, hogy megszerezzék, és a mennyek trónja hiába óriási nagy, osztozni senki nem akar.

A nagy kocsma neve védikus áldozat, fröccs alatt szómát kell érteni, ez azonban lényegtelen. A legutolsó csapos is tudja, mit kell a kehelybe önteni, ha múdzsavani szómát kérnek, és a fröccsöt a halhatatlanság szent itala árában számolják el. Indra, a Főnök állandóan mámoros, és nagyon rossz néven veszi, ha mások is erre törekszenek. Ritka eset, amikor az istenek és a démonok együtt ünnepelnek, mert szinte állandóan harcolnak. Isteneknek azokat nevezik, akik éppen nyerésre állnak, de azért a démonok sem keserednek el, mert a hadi szerencse bármikor megfordulhat. Néha maguk sem tudják, hogy abban a szép, nagy, kupolás házban jobbról ülnek-e vagy balról; csak így fordulhatott elő, hogy például Indra Perzsiában a fő-ördög, Indiában pedig az istenek királya.

Már sokan ajánlották a demokratikus módszereket és a kékcédulás szavazásokat, ők azonban keményen ellenállnak. Ősi szokás szerint nyilakkal és mennykövekkel rendezik a konfliktusokat.

Konfliktus pedig mindig van, mert legutóbb is a Főnök három külsőst vett fel Vili, azaz Vrtra helyett. Ha egyszer egy üzlet beindul… Mindenki tudta, hogy ebből baj lesz. A Rbhuk – három testvér – senkinek sem a rokonai, boldog ősei, ismerősei, mi több, egy másik kontinensről jöttek. Mi több, olyan feketék, mintha még sosem mosdottak volna, és mi több, az volt az első dolguk, hogy elloptak egy nagyon értékes serleget vagy billikomot. A billikomból a mindenkori nyertesek szokták inni a szómát, és most nagyon nehezményezték, hogy a megszokott asztaldísz hiányzik. A Rbhuk persze tagadtak, mi több, kikérték maguknak a gyanúsítgatást és sértegetést. Ezt csak azér’ mongyátok, mer’ mink Ausztráliából gyüttünk! – No ha gyüttetek, menjetek is, javasolta békésen Tvastar, vagyis Tészesz, de a Rbhuk nem voltak a humoruknál, és vádat emeltek az Utcavári bíróságon: Tvastar gyüttmentnek nevezett minket, ez a kifejezés sérti az emberi méltóságot. Az Utcavári bíróság azonban elutasította a keresetet, arra hivatkozott, hogy isteneknek vagy démonoknak semmi közük az emberi méltósághoz.

A Rbhuk pozíciót vesztettek. Megpróbálták embereknek álcázni magukat, de rögtön lelepleződtek. Ti mind démonok vagytok, mondta nekik szigorúan Indra, de amikor a Rbhuk tiltkoztak, engedékenyen módosította az álláspontját: Jól van, akkor legyetek istenek. – Jaj, csókolom, ázs még rosszabb, felelték a Rbhuk, de hiába, a mennyben csak ez a két kategória van, ezek közül lehet választani.

A védikus mitológiában vannak még úgynevezett pokolbolygók is. Némelyiken csak szenvedés van meg a fogak csikorgatása; más pokolbolygókon nagy gazdagság, éjjel-nappal orgia, alles was gut und teuer, csak lámpás nincs; de nem is kell, mert a lámpák helyett ragyogó drágakövek világítanak. A Rbhuknak azonban nem kellett sem a pokoli sanyarúság, sem a pokoli vagyon. Ott maradtak a mennyben, és az ellopott billikomból három kisebbet csináltak. Nem lehetett könnyű, mivel ez a billikom a Rgvéda egyik himnusza szerint nem más, mint a hold. Mindegy, a Rbhuk szétverték a holdat, és holdcserepekből itták az égi szómát.

Eztet nem tűrhessük, mondta Vrtra, aki éppen démoni státuszban volt, és Vili nagy hangon kiabált a kocsmában, hogy a Főnök már meg is rendelheti a koporsóját, vagy különben az a csúfság éri, hogy nyassán, pőrén temetik el.

A telihold az egész idő alatt bevilágított a kocsmába, Vili azonban nem szokott fölfelé tekinteni. Kizárólag só formájában élvezte a valóságot. Sajnos az unokahugi jelentkezését nem fogadták el, mivel hogy férjes asszonyoknak nincs helyük a TV képernyőjén. A férjes asszony fúj, erkölcstelen. Cicuska hiába mutatta be a házi videóit. Mindenkinek csurgott a nyála, de Cicuska férje túl nagy Főnök volt, és senki sem vállalta a felelősséget. Cicuska az apjának panaszkodott, aki egy ideig csak az époszi jelzőket sorolta: ótvar, ordas, redvás… nem sokáig maradsz egy darabban, ha ezt megtudja a Főnök. – Ezután Cicuska a legjobb helyre fordult, Husikához. Pékom nem ért hozzá, jelentette ki Husika, és elővett egy pakli kártyát. Leterítette a lapokat:

tök király
tök alsó piros dáma treff bubi
makk ász
makk hetes

Látod, ez itt te vagy, ez a piros dáma, és csupa makk meg tök vesz körül. A treff bubi egy nagyon híres fotóst jelent, aki megcsinálja a portfóliódat. A makk ász a férjed, de tőle már nem kell tartani, mert alattad van. – És ez a tök kicsoda? – érdeklődött Cicuska. – A jóságos nagymami mondott egy nevet. Király, tapsolt Cicuska, égi nevén Sacsi, nekem mindig tetszett, de a renomém érdekében jobb lenne, ha mindenki azt hinné, ő akart engem elcsábítani.

Ahogyan én ismerlek téged, el is fog, felelte a vén boszorkány. Mágikus kört rajzolt, rézüstben vizet forralt, mindent beledobált, ami kell a varázsláshoz: denevérlábat, varangyszemet, patkányfarkat. Meggyújtotta a kénkövet, és belekezdett az átokigézés mantráiba: Isten angyalai, legyetek a segítségünkre, végezzétek be a munkát. Zelay, Salmay, Dalmay, Angrecton, Ledrion, Amisor, Euchey, Or. Fogadjátok el ezt a kecskét. Om tat szat. Tad asztu.

Mindenütt kecskevér folyt, és Vrtra nem tudta megölni a Rbhukat, sőt maga a Főnök lépett közbe a fekete legények érdekében. Ezek az én munkatársaim, és nagyon elégedett vagyok velük. Behajtásban hajthatatlanok. Hajtogatásban jobbak, mint akármelyik origami-roshi. Csak nekem szólj, ha néhány évre meg akarsz pihenni a böriben.

Vili úgy gondolta, hogy elég lesz az eddigi tapasztalat.

De Főnök, ezek a Rbhuk nem rendes emberek. Amúgy meg lopnak is.

Ki nem? Nézz csak ki az ablakon, mi az a nagy fényes ott az égen?

Azt a, csettintett elismerően Vili, ez egészen úgy néz ki, mint a hold.

És ha úgy néz ki, akkor az is, letárgyaltuk, passz.

Főnök, a hold a földről látszik ilyennek. Ha ugyanilyen az égből is…

Ne szórakozzál már velem, hányasod volt fizikából? Nekem is. Akkor meg min vitatkozunk?

Szereted te az unokahúgodat?

Kit, a Cicust? Volt már olyan. De mindig nagyon vigyáztunk.

Remélem. Mindig pozitív véleménnyel voltam rólad.

Tészesz némileg magához tért, és felkönyökölt az asztalon. Mi van, fiúk?

Mi lenne, felelte Pékom, a Főnök nem hajlandó visszavenni a Vilit. Azt mondja, már eddig is túl sokba van neki az integráció.

Nekem meg az anyátok. Minden nap egy újabb kecskét követel. Tudjátok, ezek a védikus áldozatok.

Tészesz csak itt érezte jól magát, az oltár közelében, amelyet a vastag fűszőnyeg egészen eltakart. A szómát frissen csapolták, és kellemes, savanykás illat terjengett a levegőben. A kannás bornál csak az olcsó cigaretta szaglik agresszívabban, de meg lehet szokni, az ember azért ember, hogy emelt fővel viselje el a rosszat. El is követi néha, amikor magától nem jön elég, csakhogy legyen mit elviselni. És amikor benyújtják a számlát? Fizetek, főúr. Ha még van miből. Ha össze tudom kaparni, amennyi kell, forint, dollár, rubel. A főúr nem oszt és nem szoros, csak összead. Adott esetben többször is. Ezeknek itt már úgyis mindegy.

Tészesz négykézláb megy föl a lépcsőn, mert ez afféle mélységi kocsma. A friss, tiszta levegőtől rögtön hányingere lesz. Hány? Csak egy, de az alaposan. A fa tövében. A kutyák rosszallóan nézik. A kutya se szereti Tészeszt. Ő sem szeret senkit, mert minek.

Nagytata, mire vár itt, mozogjon már, az istenit magának!

Ez a hála, morogja Tészesz, ez a hála, amiért végigmelóztam az életemet, két gyermeket neveltem a hazának? Betagozódtam a társadalmi rendbe, szüntelen segítettem a jótékonysági hölgyeket azzal, hogy elfogadtam, amit hozzám vágtak. Hasznos tagja voltam a szövetkezetnek, a klubnak, a társadalomnak, a… minek is? Mindegy, az a lényeg, hogy hasznos. És most ez a nyikhaj így beszél velem: Mozgás, nagytata. Ezért tart ott az ország, ahol. De én mondom nektek, van még lejjebb. Vannak még bolygók a föld belsejében, a föld alatt. Van még, és egyre inkább van a pokol. Ott lészen jajgatás és fogak csikorgatása. Nem, jajgatás nem lesz, csak sírás. Jajgatás miért nem? Azt akarom, hogy jajgassanak, az összes főnök, elnök és nyerő.

Husika nem várta őt seprűvel, Husika nem seper, de amit és amennyit beszél, az maga a rettenet.

Csak istenekkel és démonokkal ne kezdjen az ember, morog Tészesz, és szép lassan, ünnepélyesen becsukja a Védák könyvét.

  
  

Megjelent: 2016-11-18 17:00:01

 

Szilágyi Rohini

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.