VideóA PécsTV videója Keresés a honlapon: |
Beck Tamás: Élned kell
Már rezidens volt, amikor elcsapták. Nem a szaktudásával volt probléma. Kitűnő diagnosztának bizonyult, nagy jövőt jósoltak neki a professzorok. Ám egy szép napon látásvizsgálatra jött hozzá egy elegáns úr. Mindenáron jogsihoz akart jutni. Vastag borítékot csúsztatott a fiatal doktor zsebébe, aki nem tiltakozott. Inkább kvízjátékot csinált a vizsgálatból. Odaállította ugyan a pácienst a számjegyekkel teleírt lap elé, de kérdésekkel segítette. „Október hányadikán ünnepeljük az ötvenhatos forradalom évfordulóját?” „Hány éves korig érvényes hazánkban a tankötelezettség?” És így tovább. Hát persze, hogy a vaksin hunyorgó páciens sikerrel teljesítette a tesztet. Aztán a jogosítvány birtokában hónapok múlva tömegkarambolt okozott az M7 – es egyik felhajtójánál, mely emberéletet is követelt. A megindult vizsgálat megállapította a látásvizsgálatot végző szakember felelősségét. A rezidens jogi képviselője elérte ugyan, hogy védence büntetését felfüggesszék, hivatása gyakorlásától azonban a fiatalembert örök időkre eltiltották. Erkölcsi alkalmatlanságra hivatkoztak. Még most is hallja, amit az egyetem rektora négyszemközt mondott neki az esetet követően: Ha Magát egyszer szentté akarják avatni, én leszek az ördög ügyvédje! Kórházban eltöltött éveinek talán a legfontosabb tanulsága az volt, hogy a tisztaság nem illattal, hanem sajátos bűzzel rendelkezik. Jól ismeri a klórmész és a fertőtlenítő szerek orrfacsaró szagát. Valószínűleg ezért irtózott majdnem minden kollégája tudat alatt a tisztaságtól. Elmesélhette volna a rektornak onkológus kolléganője esetét, aki férfibetegénél ínyrákot diagnosztizált, melyet valószínűleg a humán papilloma vírus okozott. Ez a kórokozó leginkább azokat támadja meg, akik intenzíven gyakorolják az orális szexet. A kiéhezett doktornő fantáziáját megmozgatta páciense előélete. Még egy hónap sem telt el a diagnózis után, máris elhagyta családját, s összeköltözött a lepedő – akrobatával. Nesze neked, orvosetika! Bukása után elmehetett volna zugorvosnak. Operálhatott volna meglőtt bankrablókat, kúrálhatta volna a droglaborban tevékenykedő vegyészeket, akiknek a klór kicsipkézte tüdejét. Az alvilág jól fizet. Hanem azért egy többszörösen kitüntetett akadémikus nyugdíja sem megvetendő. Bécsi mondás szerint a jó kávé forró, mint a pokol, sötét, mint az éjszaka, édes, mint a szerelem. Erre gondol, miközben beletömködi a kotyogóba az őrleményt. A kávéról mindig a császárváros jut eszébe, melynek egyetemén apja vendégtanár volt egészen a lerobbanásáig. A Ring, a valcer, a rangkórságban szenvedő bécsi ismerősei, akik ma is Herr Doktornak szólítják, ha néha felhívja őket. Orrnyerge fölött megdörzsöli mutatóujjával a homlokát. Szüksége van a koffeinre. Iszonyatosan másnapos a tegnapi házibuli után. Miután megitta kávéját, ücsörög egy kicsit a konyhaasztal mellett. Aztán szórakozottan órájára néz. Fölkel, a gyógyszeres szekrényhez lép. Előveszi a morfiumot és a táplálék – kiegészítőket. Apja még alszik, amikor belép a szobájába. A pépesre turmixolt ételt, s a gyógyszereket az éjjeliszekrényre helyezi. Pár perc alatt pelenkát cserél az apján. Amikor az öreg professzor felnyitja szemét, ő följebb húzza párnáját és felülteti. - Élsz, ember. Semmi baj! – veti oda apjának, és nekiáll belediktálni a pépet. Amaz maszatosan eszik, és csodálkozóan néz körül a szobában, mintha először járna itt. Amikor előkerül a Culevit, fiára pillant és könnycsepp gördül ki szeméből. A tekintete azt mondja: hagyj meghalni! - Szó sem lehet róla, fater! – rázza meg fejét a fiatalember – Élned kell! A morfium beadását követően rendszerint az ágy szélén ülve várja meg, hogy apja visszaaludjon. Ilyenkor elkerülhetetlen, hogy gondolataiba merüljön. Az a fekete hajú lány jár az eszében, akivel a házibuliban megismerkedett tegnap. Sokáig szemeztek egymással, de a kis hölgy nem várta meg, hogy újdonsült lovagja kezdeményezzen. Szó nélkül odatelepedett a fiatalember mellé, s beszélgetni kezdtek. Az elcsapott rezidens veszettül őszinte, ha többet iszik a kelleténél. Amikor a lány megkérdezte tőle, miből él, nem kellett volna bevallania, hogy haldokló apját haszonállatként tartja életben. Mert annak szép összegű nyugdíja, s az ápolási díj képezik egyetlen jövedelemforrását. A lány hitetlen csodálkozással hallgatta. Aztán óvatosan felvetette, hogy az öreget talán meg lehetne gyógyítani. Csontvelő – átültetés, őssejt – kezelés, sorolta találomra. Manapság annyi mindenre képes már az orvostudomány. - Eszemben sincs gyógyíttatni! – csattant fel erre keményen a fiatalember, és beszélgetőpartnere most érezte, hogy indulatai őszinték – Pokollá tette a család életét! Anyám miatta vetette le magát a tizedik emeletről... - Akkor miért nem hagyod sorsára? – csapott le rá a lány. - A hippokratészi esküm miatt. – mosolygott Herr Doktor, mint aki palástolni sem akarja képmutatását – Kötelességem az emberi élet meghosszabbítása... - Parazita! – csúszott ki a lány száján, és minden további nélkül faképnél hagyta kapatos udvarlóját. A másnapos fiatalember most ott ül az ágy szélén, és szórakozottan szemléli alvó apja szájzugában a habzó nyálat. Egyszer csak megérzi, hogy amaz megint bekakilt. Nem lehet igaza a tegnapi lánynak. Bűze a tisztaságnak van. S az akadémikus fia olyan érzékeny a szagokra, akár egy terhes nő. A haldokló motyog valamit álmában, a főtéren pedig megszólal a zenélő óra. Csak az idevalósiak ismerik a dallamhoz tartozó szöveget: „Hallottad – e hírét Zalaegerszegnek; annak a nagy fekete börtönnek?”
Megjelent: 2014-08-01 12:02:17
|
