Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Batári Gábor: Újabb részlet Pszichőfi, a lírai én verses betétekkel kiegészített életrajzi regényéből - Tammarg utolsó előtti inter mortem kalandjai

 

 

Tammarg utolsó előtti inter mortem kalandjai

 

Most történik meg Daedar Aky Tammarg csúffálétele, test- és ruha-cseréje, anyagi bugyrai átsemmisülése.

  Mint mindnyájan emlékezhetünk Vérpirospozsgás Magister alias Központy Ede intette őt óva is, hogy a spionnőt, Vésztőy Brünhildát (Hilda Geröyk Brünt, Vanda Geröyk Brün alteregóját, Vésztőy, mert combtöve ön- és közvész) az intergalaktikus kémnőt, a láberedetű éterpéteri transz-szirénamazon istennőt, - aki testből testbe sült, testesült, húsba hullt,  quintessentialis, élő, gigászi elektronfelhő éteranyagba áztatva, - minimum 80 %-os végtagépségben fogja el, hogy a már most sem tetőtől talpig épség szépség (csak egy gyönyörű transz-terenszhillkék szem, egyúttal mozdíthatatlan jobb kar) átadathassék Mikroszentségnek, a Spirálforgás-gépagy Alapítvány soros caesar-jának hohéri kezére, nyilvánosan felszabdaltatni, de ez előtt még hosszasan: örökkön örökké, éjjel: felváltva gladiátorkodni, iszapbirkózni, nappal: élő-kariátidáskodni.

 Tehát épp hazafelé tart Tammarg, aránytalanul nagy, tarra nyírott, sápatag koponyája csak úgy virít a setét sikátorokban. Haza is ér. Ledől takaros kis pamlagjára, álomtalan álomba hull.

 Aztán fölébred. Csönd sápad fakó arcán. Csak az óra méla mutatója járja hitető haláltáncát, eszmélő eszmelángját még, úgy ahogy keretezi a múló idő monoton dadogása.  

 Egyszercsak lelke a nyakára csavarodik. Fehéredő-fakuló szürkeállománya (semmi esetre sem szürkülő fehérállománya) egyre nehezebben jut oxigénhez, mely a belső tüzet adná agyi tekervényei atommag-atommáglyájához. Közben a hajnal piros (netán vörös rózsa) ujja bíborra neszteleníti ösztövér alakját, pedig bizonyára nem ő sem a bíborban született, sem a nagy Állhatatos (másképp szólván Konstantin).

 Igen más a lélek, más az agy, más a szellem. Az elme a lélek (mondjuk egyéni tudat, netán kis alany) s a központi idegrendszer összege, pszichológusul a psziché, a szellem mindezek fűtőanyaga s megelevenítője. Meg a Tudat, a nagy Alany, a Szubjektum, az Önmagamság második univerzális szinten meg sem emlittetnek. De ezt most hagyjuk.

  Lelke már-már teljesen ellepi földszagú materiális vagy netán –ista is magamagát. Agyhajszálereibe mind kevesebb artériás vért kap, - egyre ébred-fullad – lelke csápjai csábos ölelése miatt. Névtelen neuronjai egyre, csak egyre névtelen szellemekké (anonim spiritualistákká úgymond, csúnyábban mond alkoholistákká) dematerializálódnak.

  Nem hal meg ő, csak birtokba veszi az élő eszme-energia változási gyorsasága.

Megvilágosodása után rögtön felmond, felszabdalja oklevelét éles elméjével. (ez jelen intersztelláris kémelhárítási szolgálatbéli aligazgatói beosztására vonatkoza nem titkos ügynökségére). Most lelkesedik, tüzesedik az ügyért, Mikroszentségért s az ő Magiszteréért szupragalaxishalmazuk fekete-láthatatlan Caesar-jáért. Hiszen, vagy csak metafizikai síkra tereli, ideákba csavarja az alantast?

 Apotheózisa oly tökéletes, hogy annihilizálódik.

Hiszen és hiszen. Annyira hiszen már az ideológiában, annyira átszellemiesül, hogy ő maga szertefoszol, eltűn, nem marad őbelőle semmi. Lebeg a világűrben, rettegvén, hogy egy energiamezőbe szédülvén megszűn, azaz: nem leszen többé nemlétező. Véglegesen  és visszavonhatatlanul fölébredt. Mostanság mint semmi réved egy tekintetbe. Bizony nem holmi semmittevés ez, pamlagon-henyélés, hanem semmivé levés.

  Daedar Aky Tammarg a senki és semmi, egykor ösztövér és kopasz, koponyaformája gömb vala, ezzel is Platónra utalna, ugyanis a régi bölcsnél ez a szabályos test a tökéletesség idoma.           Kap még egy lehetőséget: semmisége máris megtöltődik anyaggal. A zenét választja, talán ezt is Platón miatt, mert az ókori ötlet-ötlő (az ötlet annyi, mint idea), inkább ezt a művészetnemet pártolá.

 Örül, húde nagyon örül, hogy van, és már létező tagjait taktusra kezdi rázni, muzikális fejlődése töretlenül halad előre, feltehetőleg túlzottan is.

 Így hát Daedar Aky Tammarg az Intersztelláris Kémelhárítási Szolgálat aligazgatója, a fej, a második a Magister után, - bár már csak szimpla ügynök, mert felmonda - napok óta hanyagolja a kecses, karcsú-erős, arányos, gyengéd izomgépezet, őtet nyakszirten szúrás által megölő kémnő felkutatását. (Olvasó, „napok ólta” ? Tammag számára megszűne a kronoszi üdő második halála után, ha netán nem sejdítené az olvasó, ehelyt Aki Tammarg második halála utáni élményeit íránk le. Ezért e textusbsn fő igeidőnk a jelenüdő. Mert ugye a daimonizált runoknak is három élet adatik).

  Már csak diszkókba jár. Ködös éjszakákon a tánc bódítja kezdetleges mámorba. A kopár ritmus egészében áthatja - néha még gondolatait is. A fény- és hangkavalkádtól nemes és nemtelen szervei, egész belső része ütemesen mozog a feszes taktusokra. Talpáról a feje tetejére állítja ez a vad tempó, a vájt füleknek fájdalom, ördöngös dörgedelem.

  De a jóízlés egyre inkább, - ahogy a lelkiismeret szokja -, mardossa, tépi mindenütt. Így kezd visszatáncolni az igényesebb műfajokhoz. Belevág a rockéletfirmába. (Bocs forma, bár az egyik ihlettető istenhölgyrűl leszen szó): Belékarola egy múzsa, (tán Karola, áh, nem hiszem) az egyre színvonalasabb szólamok nemtője, s fellebb ragadá őt, egyre fellebb. Homlokon csókolá őt, letörölhetetlenül.

 Elit körökben már azt beszélik:

-"Ott van minden jazz-megmozduláson."

A zenebarátság delejes kisugárzása kivédhetetlen. Értekezést ír ilyen címmel: "A klasszikus zenehallgatás részecskéi és az agyi elektronsugárzások fizikai-kémiai kölcsönhatásainak abszolut hallást serkentő hatásárúl" Természetesen már csak az úgynevezett komoly zenei koncerteken találhatnánk meg, ha keresnénk, de ezt verjük ki a fejünkből.

  Most jött el az ideje annak, hogy áthaladjon a zenei befogadóképesség-növekedés utolsó, és egyben legigénybevevőbb akadályán, a kortárs zenén. Mondanom sem kell, érzékeny idegrendszere ezt a próbát is kiállta. Utoljára légkalapácsok, légiriadók, fúrógépek, szövőgyárak, mentő- és tűzoltóállomások közelében látták. Most ott hallgatja a kortársakat. Már nem is kell hallania, (hallójáratai amúgyis elcsökevényesedtek, hát ugye a lárma, a lárma a nagy dinamika), de agytérfogata (már négylovas) többszörösére növekedett, volt füle helyén terpeszkedik, élvezi saját lelkének andalító monotóniáját. Vélhetnénk, hogy ő Beethoven?

  
  

Megjelent: 2016-10-17 16:00:34

 

Batári Gábor (Budapest, 1967. március 09.) író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.