VideóSzabó Imola Julianna videója Keresés a honlapon: |
Dinók Zoltán: A csellengő
A huszonkét éves Zita úgy gondolta merészen, megszökik otthonról. Nem tudott önálló életet kezdeni s testvére az agyára mentek. Úgy érezte és gondolta, más az ő helyébe rég öngyilkos lett volna. Ő ezt nem akarta, csak a szabadságot. Csak kevéske szendvicset és üdítőt vitt magával. Az úton találkozott egy ismerősével. Zita ki akarta kerülni, mert fél hogy majd kitudódik a megszökése. S elárulja a dolgot anyjának. Ezért egy utcasarok kis zugában meghúzódott. Egy öregember járt arrafelé, épp a kutyáját sétáltatta. A kutya egészen a lány lábaihoz sétált s azt szimatolgatta. – Hagyd békén a lányt! – szólta a gazda. Az öregember látta hogy a lány rémesen sápadt és sovány. Nem bírta ki hogy meg ne kérdezze: – Jól van? – Igen. Jól vagyok. – De mit csinálsz itt a zsákutca végén? – Törődjön a maga dolgával! Az öreg a karjaira nézett s tűszúrásokat látott. – Te kábítószerezel? – És ha igen? Az öreg jó emberismerő volt, látta hogy ennek a lánynak családi gondjai lehetnek. – És hol élsz? Vagy hajléktalan vagy? – Szálljon már le rólam! – Nem szállok! Rendőrt hívok! A lány megijedt. Sírni kezdett. – No jól van, nem hívok rendőrt, de áruld már el, miért állsz itt egyes-egyedül? Zita zokogva mondta: – Megszöktem otthonról, mert már nem bírtam tovább idegekkel! Az öregnek volt annyi esze, hogy igenis megszánja ezt a szerencsétlen, de mégis csinos lányt. –Szóval nem akarsz hazamenni? – Nem, én nem! – És hol töltöd az éjszakát? Zita ezt tényleg nem tudta. – Nem tudom, ez jó kérdés. – Gyere, nálam meghúzhatod magad! Zita gondolkodóba esett. Jól hangzott neki ez. Így az öreggel elindult kutyástul a lakásuk felé. – De csak egy éjszakát kapsz! Utána menj a dolgodra! – Oké! Útközben Zita már kezdte megbánni hogy ellógott otthonról. Elvégre Lenkével, az anyjával semmi baja nincs, inkább Aladárral az apjával. Megveregette a vállát az öregnek s azt mondta: – Nem, ne vigyen magával! Vigyen haza! – Hol laktok? – A tizenkettedik kerületben. Majd mutatom hová kell menni. – Rendben. Helyesen döntöttél. Mikor megérkeznek a családi házhoz Aladár és Lenke veszekedtek. Méghozzá Zitáról. – Nem szégyellik magukat? – kérdezte az öreg dühösen. Ez a lány elszökött otthonról, de úgy gondolta mégis elviselik magukat. Aladár Zita sápadt arcára nézett. Ott állt a lány s majdnem sírt. Lenke odament hozzá. – Jól vagy? – Persze! Csak egy kicsit fáradt. – Maga menjen innen! – szólt Aladár az öregnek. – Nincs is kedvem ilyen házban tovább rontani a levegőt. S elment. A két szülő rettenetesen szégyellte magát. Bátyja Feri is előjött a szobából s azt mondta: – Ne haragudj rám! Zita a szobájába ment. A háromtagú család a nagyszobába vonult. Aladár a kocsmába ment ezután. Lenke sírva fakadt. Feri meg roppant bűnbánatot érzett. Zita meg a bukszájába nézett s vágyott arra hogy tele legyen. Hogy elköltözhessen innen. Ám a pénze nyilván kevés volt ehhez. Feri a barátokkal focizni ment. Lenke meg bekapcsolta a tévét. Majd Zita benézett s átölelték egymást. Azt bizony látni kellett volna…
Megjelent: 2016-10-16 17:10:49
|